Irodalmi Szemle, 1970
1970/7 - Bereck József: Fekete, fehér meg szürke
rosszabb, s elrejtőznek, hogy nyugodtan megrághassák a falatjukat, s közben senki se lássa őket... Hé, főnök úr, szóljon le a központnak, hogy no bóbiskoljon a kazán mellett, mert hideg lesz a vécé ülőkéjei ... már ahhoz is bátorságra van szükségük, hogy megértsék, hogy a papok és betörők képességei csak széteső dögökből születő férgek, nem más az egész, csak rothadó kísérlet a megújulásért, újért olyan értelemben, hogy ezek csak apró, kétértelmű megnyilvánulásai egy nagy, halálos vágynak mindent hagyni úgy, ahogy van, újítani csak külsőségekben, hogy apró, felszínes előnyök özönében érezzék magukat, messzemenő jelentőséget tulajdonítva nekik, miközben minden: a tisztelet, a takarékosság, a többiek feletti hatalom, a hivatalok mind az össz-szervezet legrosszabb, leghaszontalanabb, leg- rozsdásabb csuklói, s ez az organizmus éppen a ragadozótól a baromig fejlődésszakaszban tart, tehát abban a stádiumban, amely rosszabb a ragadozók állapotánál, mert a ragadozók főbb jellemvonásai, mint a vadság, a kezdeményezés minden értelemben, a keményfejűség, a gyűlölet, a düh már készek arra, hogy átengedjék helyüket a barom jámborságának, szelídségének, csak egyelőre elkorcsosult formában ... A major udvarából, a szövetkezet telepéről és az épületelemgyártól sánta éjjeliőrök jöttek a kocsmába. Mind sánta volt és szőrös, s csak kis borovicskát, szilvóriumot, vodkát rendelt, egy-egy nagy sörrel. Hol itt az arányi Elkedvetlenedve gondolta, hogy bizonyos nagy emberek nagy tézisei nevetségesen prózai helyzetekben nyernek bizo- nyulást. S a jámborság egy bizonyos szinten már butaságnak nevezhető, mert minden társadalom közgazdászati gépezete csak elkeseredést csikar ki az emberekből, köny- nyes elkeseredést, annak ellenére, hogy a nehéz, sűrű könnyek éppen megfelelők arra, hogy az említett mechanizmus sokszor rozsdásodó fogaskerekeit olajozzák. Rájött, mennyire a jóakaró képzelet szüleménye az, hogy elfojtott, csendes ritus minden tettük. Elvágták a köldökzsinórjukat, s a türelmes halálvárás állapotában élnek, együtt hűlnek ki a Földdel. Mégis, az arcuk szinte átszellemült kifejezést ölt minden (számukra jó vagy rossz) esztendő végén, amikor nyöszörgésre teremtett szájukon felcsendül a Te deum... Az éjjeliőrök már a második stamperli vodkát, borovicskát vagy szilvóriumot rendelték, hümmögtek és köhécseltek, távolról sem tűntek föl olyan szótlanoknak, mint az etetők. Amilyen feltűnő volt ez a tény, annyira érthető. Érezniük kellett, hogy becsapják a világot és mindenkit, aki meghallgatja őket, de azért .százszor is elmondták, hogyan ment az öreg Öllé a nagyszombati vásárra, hogy mióta csiri-cseriek a madiak, meg amikor arról a gályáról beszéltek, amely akkora, mint négy parasztszekér vendégoldalastul, s amely valahol András szigetje tőzegaljú rétjei alatt szenesedik. Tudta, hogy akik legtöbbet beszélnek róla, azoknak fáj a leginkább a Csallóköz történelem nélkülisége. Persze, nem olyan értelemben, ahogy ezt a nézetet már rég megcáfolták. ... meggyőződésem, hogy a régi történetek, szokások, amelyekkel az emberek kölcsönösén megfertőzték egymást, nem segítik elő új napok megteremtését az emberek és nemzetek számára, mert azok a történetek és szokások mindig ugyanazt árulták el, mindig csak a halált idézték, minden szavukkal mindig csak a halál körül keringtek céltalanul, mintha az élet körútja végén nem volna más, csak egy hatalmas temető, túlzsúfolva minden emberi kísérlettel, minden szerelemmel, minden reménnyel... Főnökét hidegen hagyta, hogy a központ nyugodtan szunyókál a kazán mellett, meg az is, hogy már nem rendelt több sört és borovicskát. Érezte, hogy az elégedettek minden kétszínűsége, nyomorúsága most az ő arcára is rátelepedett, s harmatgyenge a vigasz, hogy négy-öt arccal dicsekedhet, amelyekkel tökéletesen álcázni tudja mozgásiszonyát, halál utáni vágyát, s hogy másokat is odataszítson. ...A dolgok súrlódásmentes folyásáért való igyekezet nem más, mint az elégtelenség, az igazi becsület, az igazi önuralom és más tárgyak feletti uralom hiányának jele; az igazi becsületességnek egy arca van, mindig egyetlen kiállást jelent, amelynek alapja a fejlődés utáni vágy, mindent megváltoztatni, megsokszorozni az élet erőit, ebben rejlik az ember küldetése ... Egy asszony lapos üvegbe néhány deci rumot vásárolt. Az asszony már elolvasta
