Irodalmi Szemle, 1970
1970/7 - Mészáros Károly: Kikapcsolódás
Másnap későn ébredt. Ötkor ugyan, amikor Tiborék mentek, fent volt, sorra elbúcsúztak tőle, Márta is, az apja is, aztán újra elaludt. Az öregasszony már a tésztát gyúrta. Hangos köszönéssel fogadta Ennt, azonnal törölte a közét a köténybe, s ment a tűzhelyhez. — Sütöttem magának paprikát, szereti? — Köszönöm, igen. — Az enyémek is szeretik. Főleg Tibor. Gyakran csinálok nekik is. Van a kertben elég. Nem visz? Ne szedjek? — Köszönöm, ne, ne! Van nekünk is. Sok. Elébe tette a tányért, s a serpenyőből mind belefordította a jól megpirított paprikát. Sok volt rajta a zsír ős a tojás. Nem baj! Enn szerette a kövér dolgokat, a jő zsírosakat. Ezzel azonban aligha fog bírni. Az asszony az asztal másik végén szétterítette a tésztát, és vagdalni kezdte. — Eltűnt egy kisleány, a boltban hallottam — mondta aztán. — Hogyan? — nézett fel Enn. — Egy ember panaszolta reggel a bolt előtt, hogy az éjjel eltűnt a kislánya, az Izácska. — Hová tűnt? — Nem tudja. Reggel, amikor felébredt, már nem volt otthon. Eltűnt. Volt a rokonoknál is, hogy nem ment-e oda, de nem volt sehol. Részeges ember. Azt mondják, hogy a kislány nem félt tőle, nem is szokta bántani. Azért érthetetlen a dolog. A felesége már rég meghalt. Ott laknak a főutcán. Tegnap is részegen ment haza. Hajdú Jóska kísérte haza, az az agglegény. > — Este még otthon volt? — Azt mondja, nem emlékszik rá. Persze, hogy is emlékezne, be volt rúgva. Jóska biztosan emlékszik majd rá. Azt mondják, az nem volt annyira részeg. Bár ki tudja. Azt se láttam még józanon. — Hány éves volt? — Mennyi is? Most ment volna kilencedikbe, talán. Nagyon szép és jő kislány. Sokszor láttam a boltban, ö szokott bevásárolni. — Majd előkerül. — Azt mondta, megy a csendőrségre, keressék meg. Ennt nem nagyon érdekelte a dolog. Nem értette az összefüggéseket, így nem érezte át a dolog komolyságát. Ha eltűnt, majd előkerül. Nem veszhet el csak úgy. Inkább felemlítette, hogy indul hazafelé. Az asszony marasztalta, ne siessen, ráér, itt el lehet sokáig. Enn nem tágított, menni akart. Már így is sokáig maradt, öt napig. Mit gondolnak róla? Meg aztán itt sem érezte jól magát. Egész nap egyedül, a gondolataival küszködik, igaz, otthon ugyanezt fogja csinálni, de mégis. Nem illik tovább maradnia. Az asszony, amikor látta, hogy nem tudja Ennt maradásra bírni, elvitte a táskáját, hogy tesz bele gyümölcsöt. Enn közben a kerékpárt ellenőrizte. Pumpálnia kellett. Már rég felpumpálta mindkét kereket, s még nem volt ott a táskája. Az asszony jó fél óra múlva jött csupán elő, tömött táskával, s a kötényében is hozott egy csomót. — Jaj, nem kellett volna annyit! — Nocsak, vigye el. Van belőle. Enn felakasztotta a súlyos táskát a kormányra, kezet nyújtott az asszonynak, és elindult. — Jöjjön el máskor is — szólt még utána a kis öregasszony.
