Irodalmi Szemle, 1970
1970/7 - Kmeczkó Mihály: Négy vers
észrevétlenül 1. ÉsZrEvÉtLeNiiL halk havazás vagy mint a tisztaság betöltőd napjaim észrevétlenül súlytalanul nyugszol vállaimon betakarsz akár a végtelen 2. Üröm a hegyek érezhetik ezt a nagy örömet mikor mohón harapnak a nap utolsó dinnyeszeletébe s fogukon vörösen csurran végig az alkony örök ismerkedés IDOMAID METAFORÁIVAL ÉS JELKÉFEIVEL VAGYOK naponta gazdagabb gyakrabban virágzanak s gyönyörűbben és dúsabban emlékeimnél ŰRÖK ISMERKEDÉSRE TÁRULSZ AKÁR A VÉGTELEN upanisád Szeptember végi esős délután vagy Villámaid elhányják csikópatájukat Kóbor sugarak fognak kézen Tóként fénylik a tested Tükrében kilátástalanság didereg Csallóköz IMÁRA KULCSOLT KEZEK A HÁZTETŐK SZOMORÚ FALVAK térdelnek a duna körül esendőbbek a sebét nyaldosó állatnál alázatuk halálnál szigorúbb lobogó gyertyák a fák kíváncsi szemek GYÜLEKEZNEK AZ ÉGEN ÖKÖLBE SZORÍTOTT KÉZ A HOLD Kmeczkó Mihály
