Irodalmi Szemle, 1970

1970/1 - Duba Gyula: Irodalmi karikatúrák

CSELÉNYI LÁSZLÓ Feltűnése idején híressé vált mint a távköltés világbajnokságának esélyese, vers­sorai végét távcsővel kutatták a kritikusok. Habverők című kötetében lelkiisme- retfurdalás szállta meg az elpazarolt papírmennyiségek miatt, versei mind ki­sebbek lettek, jelenleg az egysoros versnél tart. A pontvers lehetőségeinek ta­nulmányozása végett külföldi tanulmányútra ment. borongás Lila színű rőt est alatt bolyong az ordas indulat, atomok, meg molekulák, báránygané ez a világ. Fényesszőrű tüzes üsző, eget rugó, jól tejelő, szarván nyíló piros virág, bénán bőgi gondolatát, ez így nem mehet, emberek! Mikor a lélek bereked parabola ősországút vezet némán, hősjárásút, meteorköpő kis vitézt, akinek a kozmosz kévést, s ha felpattan ősborongva szikrázó gondolatcsikóra, szórja húsát verebeknek, csontját veti korcs ebeknek, lépét, máját másnak — másnak, vérző szívét egy kislánynak, s anyagtalan ultraizé, hímporos energiabibé túl a mindenség peremén, hol nincs korcs emberkelevény, nincs Bábi és nincs kritika, nem csikorog sorstaliga, hangja kong — biciklipumpa préseli a vákuumba: társas fények, sólyomszárnyon járók, hívő csodavárók, én, te, ő, mind, ugyan biz’a hát nem megyünk a lagziba? Nyugtalankodsz? — kérdezitek. Ki érti meg? Ki érti meg? Ki érti meg? Gümőkór című szakdolgozatáért Madách-díjat kapott, de állatorvosi körök még nem vettek róla tudomást. babszerda I. Végre megpucolta a babot, költőnk most a leves rotyogására fülel korgó gyomorral, és akasztófát ácsol. Rímeit megette az enyészet. Már alig él, szemét a fedőre mereszti, és fényesíti a kutyája fülét. Az eb időnként felvonít, mert költőnk könyörtelenül fényesít fület, szőrt, bolhát, álmokat. Adta Noéja, legyen ez egy nóbel akasztás, méltó az aranyeres bölcsekhez. A mahagónifán vakvarjúk szerelmeteskednek. A palánknál szőrösfülű káderesek térdelve kiesik készülődését a szertartásra. S ő most utolérhetetlen ügyességgel hurkot vet a kötélre, s már-már aláveti magát a végelgyengülésnek. II. Hű ebem, ha nem fogyasztod el a szafaládét, mit gazdád kéijel a levesbe szánt, melyért hónapokig ette a fene, nem akasztalak fel. így meg kell tennem. Művész úr, kóstoljon pacallevest, közölte a hentes, nem hitelezek többet, ZSÉLYl NAGY LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom