Irodalmi Szemle, 1970
1970/1 - Duba Gyula: Irodalmi karikatúrák
alá’ szolgája, művész úr! Hallod, Nőé, menthetetlenül megóhajtottam egy kondér bablevest, mert a pacalra nincs gusztusom, hoci egy kondért, meg egy zsák babot, meleg ételre áhítozok, üvöltöttem. A dagadt hentes szíve megesett rajtam, és kupánvágott egy szafaládéfüzérrel, az újságok arról cikkeztek, hogy a marhahús togyasztása gümőkórt okozhat, s én nyakamban a szafaládéval vágtattam, és a falumból táviratilag babot kértem. S akkor te megzabálod a szafaládémat, vagyis: felakasztlak. Készülj, Nóé! És szólj az utolsó szó jogán! Mit, hogy ügyeljünk a levesnek forrására, mert ha kozma ég alája te akasztsz fel?! ott bévül Apafejek — mondtam a csípás ápoltaknak és a lúdtalpú ápolóknak, ne marháskodjatok, kérlek szépen, csiklandozzuk meg Szulamit talpát, kösöntyü a fűben. Kérlek, nyugi hát, megfésülöm göndör szakállatok ti csibészek mielőtt nyélbe ütitek agyonveretésem aktusát. Megtagadom Krisztus voltomat és szamárháton elmegyek a Krymbe verset költeni ha elengedtek ... ! Az ápoltak még beleegyeztek, de az ápolók vigyorogva fejbe vertek.
