Irodalmi Szemle, 1970
1970/1 - Duba Gyula: Irodalmi karikatúrák
Duba Gyula ■•••dalnál karikatúrák Sok kritika érte, de még él. Lelkiismeretes agronómusi múltját, amikor komoly hangon figyelmeztette a szövetkezeti parasztokat halaszthatatlan tavaszi teendőikre, mondván, hogy vetni kéne, már kinőtte. Érdekes irodalmi pályát futott be; ok és okozat egyszemélyben. Ö az oka, hogy költészetünk ilyen, amilyen, és költészetünk olyan, amilyen ő. Egyszer ezüsf hajszál akadt meg a fésűjén, de erkölcsi kérdést csinált belőle, hivatalos áron értékesítette, így nem gazdagodott meg belőle. Fonnyadozunk, ráncosodunk című, aggkori segélyért folyamodó kérvényéből közlünk verseket. Hódprém kucsma alatt laktam Hódprém kucsma alatt laktam, párás illatban topogtam, selyembélés simogatott, gyémántzengés elaltatott. Kacsalábon forgó várban bölcs szentekkel paroláztam, könyvem is volt, bőrbe kötve, sarum arany körbe-körbe. Ám szerkesztő lettem, kérem, és a sorsom kitolt vélem, sárkányfogaim kiverte, szárnyas lovam elkergette. Könnyes szemű árnyék lettem, alvó királylány a lelkem, elmennék én messze — messze kisírni magam kedvemre. Vágy Enni kéne, enni kéne, jutni asztal közelébe, borjúsülttel játszadozni, ejtőzködni, ásítozni, nektárt inni, meleget, s figyelni az életet. Enni kéne mákosrétest, mézhez hasonlóan édest, márványkupát becézgetni, sült malacot ölelgetni, osztrigával belakni, puncstortába harapni. DÉNES GYÖRGY
