Irodalmi Szemle, 1970
1970/5 - HAZAI FÓRUM - Csizmadia Dezső: A csehszlovák-magyar haladó erők két világháború közötti kapcsolatainak problémáihoz
Még ugyanazon a napon a kassai CSKP helyi szervezetének vezetői s a kassai „Stúdió“ kultúregyesület küldöttsége is felkereste a rendőrparancsnokság vezetőjét. Schönherz Zoltán, az egyesület elnöke felajánlotta a tagság szolgálatát a köztársaság megvédésére.51 Hasonlóan cselekedett a pozsonyi magyar demokratikus ifjúság is, a „Műhely“ kultúregyesület tagsága. Űk a pozsonyi katonai parancsnokságra küldtek háromtagú delegációt, amely 2ák tábornoknak írásbeli nyilatkozatot nyújtott át. A „Műhely" tagjai kifejezték hűségüket a köztársasági elnök, a kormány s a köztársaság hadserege iránt. A leghatározottabban elítélték a fasiszta zavargásokat, melyek a demokrácia megdöntésére irányultak. Hitték, hogy a köztársaság kormánya kíméletlenül fellép mindenkivel szemben, aki az állam integritását veszélyezteti. Meggyőződésüket — ahogy kijelentették — készek bármikor, fegyverrel a kezükben is bebizonyítani.52 Ilyen volt a magyar kommunisták, a demokratikus érzelmű magyarok, az ifjúmunkások és a haladó értelmiségi ifjak álláspontja abban az időben is, amikor a Bécsben folyó diplomáciai tárgyalások 1938. november 2-án véget értek. Hitler és Mussolini ajándékaként, a magyarországi kormánykörök és a csehszlovákiai magyar burzsoázia leírhatatlan örömére Szlovákia déli részét Horthy Magyarországához csatolták. Ez a tény vetett véget a csehszlovákiai magyar dolgozó nép harcának a demokráciáért és a köztársaságért Csehszlovákia területén. A magyar miniszterelnök 1938. november 4-án köszönetét mondott Hitlernek és Mussolininek Dél-Szlovákia Horthy Magyarországhoz csatolásáért, javasolta, hogy Budapesten teret nevezzenek el Hitlerről, „akinek műve, elképzelése, elgondolása, energiája, dinamikus lendülete az európai politikának elposványosodó vizeit új, életet adó áramlásra ösztönözte“.53 Imrédy Béla beismerte, hogy „ebben az áramlásban tért vissza hozzánk a Felvidék magyarsága".54 A csehszlovákiai magyar burzsoázia is magas elismerésben részesült. A magyar miniszterelnök Jaross Andort, gróf Esterházy Jánost, Szentiványi Józsefet, Korláth Endrét és Szilassy Bélát említette mint „kiváló, hazajiságban tündöklő férfiakat, akik csodálatra méltó bátorsággal vívták meg harcukat, akik — Imrédy szerint — az egész magyarság háláját kiérdemlő munkát végeztek".55 Dél-Szlovákia Magyarországhoz csatolása a csehszlovákiai magyar burzsoázia számára valóban felszabadulást jelentett. Ök valóban „felszabadultak“ a csehszlovák burzsoáziával való, rájuk nézve egyenlőtlen, és hovatovább mind nagyobb vereséget jelentő konkurrenciaharc alól. A magyar burzsoá pártok csehszlovákiai képviselői nagyon jól beleilleszkedtek az ellenforradalmi Magyarország népellenes rendszerébe, politikai áramkörébe. Az Egyesült Magyar Párt csehszlovákiai vezére, Jaross, Magyarország tárcanélküli miniszterévé, később belügyminiszterévé, a haladó szellemű magyarországi nép „véresszájú és véreskezű fasiszta hóhérjává" lett.56 Mint a hitlerbarát magyar kormány tagja segítő kezet nyújtott a magyar burzsoáziának, hogy betetőzhesse azt az árulást, amelyet a Tanácsköztársaság leverése óta valamennyi magyar kormány gyakorolt a magyar nép fölött. Csehszlovákia magyar dolgozó népe azonban sokkal súlyosabb szociális és politikai elnyomás alá került, mint a polgári demokratikus Csehszlovák Köztársaságban volt. Horthy Magyarországában elfojtották azoknak a kommunistáknak a mozgalmát, akik: Csehszlovákiában a dolgozó magyar népnek nemcsak a teljes nemzetiségi egyenjogúságáért, hanem mindennemű — szociális és politikai — elnyomás alól való felsza51 Uo. 52 Slovenské zvesti, 23. sept. 1938. A csehszlovákiai magyarok akcióival kapcsolatban a csehszlovákiai magyar források még bővebb dokumentációs anyagot tartalmaznak. A Slovenské zvestiből szándékosan idézünk. A CSKP szlovák nyelvű lapja, a Slovenské zvesti dokumentálja a csehszlovákiai magyarok fasisztaellenes megmozdulásait. Az ebből vett idézeteknek nagyobb horderőt tulajdonítunk. 53 Pesti Hírlap, 1938. nov. 4. sz. 54 Uo. 55 Uo. 58 Népszabadság, 1958. ápr. 25. sz.
