Irodalmi Szemle, 1970
1970/5 - HAZAI FÓRUM - Csizmadia Dezső: A csehszlovák-magyar haladó erők két világháború közötti kapcsolatainak problémáihoz
badulásáért legálisan küzdöttek, s akik Csehszlovákia területéről a magyarországi dolgozó népnek Is segítséget nyújtottak Horthy népellenes rendszere elleni harcában. Magyarországon csak azok juthattak szóhoz, akiknek a kommunista eszmékhez semmi közük nem volt. A csehszlovák demokratikus köztársaságban elért fejlődés tényét azonban azok sem hallgathatták el. A „Magyarok Csehszlovákiában“ és a „Felvidéki magyarság húsz éve“ című, még 1938-ban kiadott könyvekben bebizonyították, hogy a csehszlovákiai magyar nép 20 év alatt demokratizálódott. S ezért „emberi tekintetben tisztább és emelkedettebb a csehszlovákiai magyar, mint az átlag magyarországi";57 akit Horthy népellenes rendszere megfosztott a demokratizálódás lehetőségétől. Tudatában voltak annak, hogy a csehszlovákiai magyarok e tulajdonságai nem váltanak ki lelkesedést Magyarországon azokból, „akikben a rosszul értelmezett úri- ság oly gyakran csak a lenézés és a megaláztatás öröméig tud eljutni".56 Ezzel szemben rámutattak arra, hogy a csehszlovákiai demokratikus magyaroknak „új ideáljuk van: a dolgos, társadalmilag szervezett ember, aki egymást megbecsüli, születés, származás, foglalkozás miatt emberi megaláztatást el nem visel, megveti a szolgalelkű- séget, az úr és szolga megalázó viszonyát".59 Bátran rámutattak arra, hogy „a fajteória szívélyes fogadtatása Magyarországon csak arra volt jó, hogy az értük rajongót a faji nemesség tudatával oltsa be, ami újabb emelkedést és másoknál különb érzést nyújthat" .60 A demokratizálódott csehszlovákiai magyar ember lelkében azonban „nincs gyűlölet, sem lebecsülés más nemzetekkel szemben“.61 A magyarországi társadalmi és szociális viszonyokat is bátran bírálták. Rámutattak arra, hogy ,/z földbirtokreform és szociális reformok, az általános és titkos választójog késlekedése, vagy a normálisnál nagyobb cím- és rangkórság csupa olyan intézményes szépséghiba, amit a kisebbségi magyarság nem tud megbocsátani".62 Sajnálattal állapították meg, hogy a csehszlovákiai magyarok helyzetét az anyaországiak“ vagy egyáltalán nem, vagy pedig rosszul ismerték, mert „Magyarországon csak a föld után van érdeklődés és nem e földön élő magyar vagy más nemzetiségű emberek iránt“.a A csehszlovákiai magyarok, a nem marxisták is — mint ahogy e két könyv szerzői kollektívája sem volt az — a polgári demokrácia előnyeit Horthy feudálkapltaiista, mélyen népellenes rendszerével szemben a felsorolt példák tanúsága szerint helyesen látták. A csehszlovák demokrácia a csehszlovákiai magyarokra jó hatással volt, mert „20 év alatt a fejlődés híveivé váltak, s visszafelé sem politikában, sem társadalmi életében nem fognak menni".64 Hitték, hogy az „anyaországi magyarságnak“ az új — a csehszlovákiai magyarok elképzelése szerint demokratikus — ország felépítésében sokat segíthetnek.65 Nem csoda, ha a demokratizálódott csehszlovákiai magyar nép Magyarország uralkodó osztályának ellenségévé lett. A csehszlovákiai magyarok „csőcselék lelkének át- nevelése“ a kakastollas csendőrök feladata volt. Nagyra értékelték a magyar királyi csendőrök munkáját, akik a „fegyelmezetlen kommunista bandákat“ — néha — „Benes- kommunistákat" „magyar fegyelemre“ nevelték.66 A csehszlovák—magyar kapcsolatok egyengetői a két világháború között — sajátos körülményeik közepette is — a csehszlovákiai magyarok haladó erői voltak. Tudato57 Magyarok Csehszlovákiában, i. m. 212—213. o. 58 Uo. 59 uo. 60 Uo. 213-214. o. 61 Uo. 62 Uo. 63 UO. 219. O. 64 A felvidéki magyarság húsz éve, i. m. 136. o. 65 Uo. 66 Amikor a m. kir. csendőrök 1939. november 17-én lelőtték az ártatlan peredi (vágsellyei járás) magyar parasztembert, a gyilkos csendőröket a székesfehérvári bírósági tárgyaláson nem ítélték el, sőt nagyra értékelték munkájukat, amellyel „fegyelmezetlen kommunista bandákat nevelnek magyar fegyelemre". Idézet: Sellyei József: Lelőtt paraszt a peredi sárban. A Fáklya (a csehszlovákiai magyar dolgozók folyóirata) 1955. júliusi számából.
