Irodalmi Szemle, 1970
1970/5 - HAZAI FÓRUM - Csizmadia Dezső: A csehszlovák-magyar haladó erők két világháború közötti kapcsolatainak problémáihoz
lyel és elhatározással a köztársaság belső ügyelnek demokratikus szellemben történő megoldása érdekében. Ez azt jelenti: megadni a nem cseh nemzetiségeknek, ami őket megilleti, és erős kézzel elnyomni a köztársaság felbomlasztására spekuláló összes erőket, a külföldi ellenség ügynökeit. A nemzetiségi viszonyok nem veszélyeztették és nem veszélyeztetik a békét. A magyar nemzetet ma éppen úgy mint Csehszlováklát, a horogkeresztes imperializmus fenyegeti. A barátságos viszony Magyarország és Csehszlovákia között ma korparancs, s valamennyi pángermanizmustól fenyegetett középeurópai kis nemzet érdeke. A csehszlovákiai magyar népnek legfőbb nemzeti érdeke, hogy Szlovákiát ne nyelje el a Ul. Birodalom. Azok a magyar grófok, akik Henleinnel s rajta keresztül Berlinnel szövetkeztek, hogy elősegítsék Csehszlovákia felbomlasztá- sát, saját nemzetük sírját ássák. A csehek és szlovákok egységét, s Szlovákia valamennyi nemzetiségének összefogását a közös ellenség ellent közös védelemre azzal kell elérni, hogy a nemzetiségi kérdés újabb intézésénél Csehszlovákiában a kormány Szlovákia összes nemzetisége dolgozóinak érdekeit tartsa szem előtt. Nem a III. Birodalom nyílt és titkos ügynökei hatalmi igényeinek és bomlasztó szándékainak kielégítése, hanem a nemzetiségi dolgozó nép szociális, nyelvi, kulturális és politikai követeléseinek teljesítése kell, hogy a készülő új nemzetiségi törvény célja legyen. Ne a köztársaság felbomlasztása... hanem a köztársaság területén lakó összes nemzet testvéri szövetségének megszilárdulása legyen az eredmény ,"38 Ebben az értelemben ígérte a CSKP és a 'kassai manifesztáción részt vett dolgozó nép, nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül, a csehszlovák kormánynak a teljes támogatást. A „Kelet-Szlovákia nemzeteinek manifesztációja“ bebizonyította, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának a köztársaság és a demokrácia megvédésére irányuló helyes politikája a magyar dolgozók soraiban nemcsak visszhangot kelt, hanem hatalmas támogatásra is talál. Szlovákia területén a második legnagyobb és politikailag legjelentősebb tüntetésre a demokrácia és köztársaság megvédéséért a dél-szlovákiai Tornócon került sor 1938. szeptember 4-én. Ennek a manifesztációnak az adott különös jelentőséget, hogy majdnem teljes egészében magyarlakta területen rendezték meg. A CSKP tonnóci helyi szervezetének vezetői így akartak válaszolni az Egyesült Magyar Párt propagandájára, mellyel annak sikerült a választások alkalmával több dolgozót megtévesztenie, különösen azzal az állítással, hogy a magyar kommunisták „becseheltek“, elárulták a magyar dolgozók érdekeit. „A tömegek hittek nekik — mondotta Poszpis József, Tornóc kommunista bírája, a manifesztáció fő kezdeményezője —, de ahogy meggyőződtünk róla, a választások után a hangulat megváltoiott. Meg kellett találnunk a módot, hogyan győzzük meg a közvéleményt arról, hogy ha a köztársaság védelme mellett foglalunk állást, ezzel a magyar dolgozók érdekeit is védjük a fasizmus ellen. A mi célunk az összes dolgozó s valamennyi becsületes demokrata egységfrontjának megteremtése, a béke és az embert jövő biztosítása,“39 Az előkészítő bizottság ez alkalommal a következő jelszavakkal fordult a köztársaság négy nemzetiségéhez: „A magyar néppel együtt jelentsétek ki: A köztársaságot védve, védjük Szlovákiát! Szlovákia védelme Magyarország védelmét is jelenti! A pán- germanizmus mindig egymás ellen használta ki Közép-Európa kis nemzeteit! Valamennyien egyek vagyunk a testvéri cseh nemzettel, amely Közép-Európa fasizmus ellen való védelmének nemes feladatát végzi! Dél-Szlovákia hangját figyelemmel kíséri az egész köztársaság! Meg fogja hallani Budapest, Bécs és Berlin dolgozó népe is!"40 58 uo. 39 Slovenské zvesti, 6. sept. 1938. 40 A manifesztációra hívó magyar és szlovák nyelvű röplapokat lásd: Okresný archív, Sala nad Váhom Č. 11057/1938 adm. Vö. M. Filo: Boj KSČ na Slovensku za obranu republiky. SVPL. Bratislava, 1960. str. 206.
