Irodalmi Szemle, 1970
1970/5 - HAZAI FÓRUM - Csizmadia Dezső: A csehszlovák-magyar haladó erők két világháború közötti kapcsolatainak problémáihoz
mára egyáltalán nem lehetett közömbös, hogy polgári demokratikus vagy fasiszta állam polgára-e. A magyar dolgozók nagy része tudatában volt annak, hogy Csehszlovákiában a CSKP legális keretek között működik, s vezeti a munkásosztályt a kapitalista kizsákmányolás megdöntéséért s a gazdasági, szociális, kulturális és nemzetiségi egyenjogúság megteremtéséért folytatott harcában. A fasizmus ezzel szemben a finánctőke legreakció- sabb, legimperialistább, legsovinisztább részének nyílt diktatúráját jelentette volna. A fasizmus győzelme a CSKP feloszlatásával, a haladó és demokrata erők teljes vereségével, a fajelmélet alkalmazásával, más nemzetek s nemzetiségi kisebbségek létének veszélyeztetésével lett volna egyenlő. A magyar nép fasisztaellenes harcának eredménye nagymértékben attól függött, hogy a CSKP-nak mennyiben sikerül kivonni a magyar dolgozó nép egy részét a csehszlovákiai magyar burzsoázia nacionalista politikájának káros befolyása alól. Szükséges volt gyakorlati példák alapján bebizonyítani, hogy a magyar burzsoázia politikai tevékenysége nem azonos a „csehszlovákiai magyarság önvédelmi harcával“, ahogy azt a csehszlovákiai magyar burzsoázia állandóan hangoztatta. Szükséges volt ez azért, hogy a magyar burzsoázia ne válthasson ki hamis illúziókat az elnyomott magyar dolgozók körében még azzal a ténnyel sem, hogy a köztársaság magyar polgárait ért újabb nemzetiségi sérelmek ellen sokszor erélyesen felemelte a szavát. A magyar burzsoázia kétkulacsos, népellenes politikája a Szovjetunióhoz való viszonya alapján volt a legszembetűnőbb. Amíg nacionalista alapon s a gyengébb konkur- rens pozíciójából következően élesen síkraszállt a cseh burzsoázia nacionalista politikája ellen, a legteljesebb egyetértésben haladt vele, ha a Szovjetunió ellen kellett fellépnie. A magyar nép osztályöntudatos elemei, mint a csehszlovák dolgozók legjobbjai is, a Szovjetuniót, amely egyszer s mindenkorra megszüntette az embernek ember általi kizsákmányolását, s megvalósította a különböző nemzetiségek teljes egyenjogúságát, példának tekintették. Tisztán és világosan látták, hogy a Szovjetunió ellen irányuló támadás a demokrácia s a köztársaság önállósága ellen is, támogatása a fasiszta erők győzelmének, és árulás a csehszlovákiai magyar dolgozók és nemzetiségi érdekeik ellen is. Igen fontos volt, hogy a csehszlovákiai magyar nép meggyőződjék arról, hogy a demokrácia és a köztársaság védelme a fasizmus ellen nem irányul a magyarországi dolgozók ellen, sőt azok ügyét is szolgálja. A Csehszlovák Köztársaság területi egységéért, a demokráciáért, valamint a hitleri Németország ellen folytatott harc egyben a Magyarország függetlenségéért vívott harcot is jelentette. A magyar népnek tudatában kellett lennie, hogy a köztársaságot fenyegető fasiszta veszély idején a saját érdekében aktivizálja erejét a köztársaság védelmére. A csehszlovákiai magyar nép haladó erői látták, hogy a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusának irányvonala az egyedül helyes, járható út. Tudatosították, hogy az osztályöntudatos munkásság helye az egységfrontban, a demokratikus erőké pedig a népfrontban van. Ezért indultak el ezen az úton. Hiába tiltotta be a rendőrség a kommunista és szocialista munkások 1935. augusztus 8-ra összehívott közös gyűlését Pozsonyban. Hiába igyekeztek aláásni az egységes antifasiszta akció sikerét az egységfront ellenségei, nem akadályozhatták meg, hogy Pozsony szlovák és magyar, kommunista és szociáldemokrata munkásai kezet ne adjanak egymásnak a iközös harchoz.22 A pozsonyi gyűlés után csaknem valamennyi járási székhelyen tartottak egység- frontgyűléseket. 1935 augusztusában Zsarnovicén rendezték meg a szocialista harci egység konferenciáját, amelyen 15 község képviseltette magát. Szeptemberben a galántai járásban, Szencen volt hasonló összejövetel. Füleken a szociáldemokrata, a nemzeti szocialista párt és a Vörös Szakszervezetek szeptember 15-én tartottak közös tagsági gyűlést. December 1-én pedig (a szakszervezetek) Komáromban. Az 1935-ös évben egységfrontgyűléseiket tartottak még Nemesócsán, Sopornyán, Csapon, Bodrogszerdahelyen, Ki- rályhelmecen stb. 1936 januárjában az ipolysági járásban s több más helyen is összejöttek a munkások közös akciók szervezése végett. 22 Munkás, 1935. aug. 25. sz.
