Irodalmi Szemle, 1970

1970/5 - HAZAI FÓRUM - Csizmadia Dezső: A csehszlovák-magyar haladó erők két világháború közötti kapcsolatainak problémáihoz

A szociáldemokrata munkások országszerte csatlakoztak a kommunisták akcióihoz, annak ellenére, hogy pártjuk vezetőségi tagjai az egységfront ellen foglaltak állást.

A CSKP új taktikája új elemeket vitt a mezőgazdasági munkások és kisparasztok mozgalmába is. Szlovákia dolgozó népe 1935-től megmutatta, hogy Szlovákia nem a sorsukat némán tűrő munkanélküliek földje, hanem olyan országrész, ahol a dolgozók a CSKP vezetése alatt indulnak harcba követeléseik kiharcolásáért a legnehezebb körülmények között is.

Jellegzetesen ilyen terület volt Dél-Szlovákia, mindenekelőtt Komárom, Ogyalla, Érsekújvár, Galánta és Dunaszerdahely járásai. E területeiken a dolgozók harcát a CSKP kiváló vezetői: Steiner Gábor, Major István és Mező István irányították.

A legnagyobb bérharc, amely a mezőgazdasági munkások mozgalmának csúcspontját jelentette, az ógyallai járásban zajlott le. Itt 1936. július 1—12-ig a nagybirtokokon összesen 1530 aratómunkás — politikai és szervezettségi különbségre való tekintet nélkül — lépett sztrájkba.

Az ógyallai járás mezőgazdasági munkásainak példája egész Szlovákia munkásságát magával ragadta. Hiszen ez a sztrájk, ahogy a CSKP lapja, a Slovenské zvesti 1936. július 15-én rámutatott: „a földmunkások harcának történetében egyedülálló... Aratómunkásoknak ilyen hatalmas sztrájkjuk nem volt még Csehszlovákiában. 1920 óta először adtak jobb részesedést az aratók ezreinek. Példa ez, minden tekintetben. Sikeres példa."

A magyar dolgozók politikai harcának irányításában a CSKP-nak felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtottak a magyar nemzetiségű kommunisták. A CSKP szlovákiai vezetőségének 33 tagja közül 11 magyar nemzetiségű volt. Valamennyien hatalmas munkát végeztek a fasisztaellenes egységfront és a népfront megteremtése érdekében.

„Megmutattuk s ezután is be fogjuk bizonyítani — mondotta Steiner Gábor 1936 februárjában —, hogy egyedül a kommunista párt védi a megcsalt magyar dolgozó nép érdekeit. Meg vagyok győződve róla, hogy a forradalmi hagyományaiban gazdag nép a népfrontban síkraszáll a reakció, a barbár fasizmus és a háború ellen, a haladásért és a szabadságértZ'23

Csehszlovákia magyar nemzetiségű dolgozói ebben a küzdelmükben érezték a cseh dolgozó nép támogatását is. A CSKP 1936. február 2-án prágai konferenciájáról a következő üzenetet küldte Szlovákia dolgozóinak:

„Ti, szlovák, magyar, német, ukrán és lengyel dolgozók, anyagi jólétért, nemzetiségi és emberi jogaitokért vívott harcaitokban nem találtok hűbb szövetségest a cseh proletároknál és a cseh dolgozó népnél. Jogaitokat, követeléseiteket a magunkévá tesszük. A ti harcotok a mi harcunk, amelyet vállvetve veletek akarunk végigküzdeni."24

A magyar dolgozók nagy része azokon a gyűléseken, amelyeket a járási hivatalok engedélyeztek, bebizonyították, hogy tudatában vannak a helyzetből következő feladatoknak.

Ez tükröződött a május 1-i ünnepségeken is 1937-ben, melyek a béke, a köztársaság területi épségének megóvása a Szovjetunió segítségével, valamint a hitleri és Horthy- fasizmus elleni harc jegyében zajlottak le. Ugyanezt az elhatározást dokumentálták a magyar dolgozó nép május 1-i tüntetései 1938-ban is, amelyeken még nagyobb számban vettek részt.

A magyar dolgozó nép képviselői már 1937. május 1-én ünnepélyesen kijelentették Vágsellyén, ahol a kommunista és szociáldemokrata párt közösen rendezett gyűlésén 2300 személy vett részt, de Komáromban (2700), Diószegen (1500), Rozsnyón, Érsekújváron, Párkányban, Ipolyságon, Galántán, Füleken, Léván, Zselízen s másutt is, hogy a szabadság, a haladás és a szocializmus gondolatától vezéreltetve, a francia és a spanyol nép példáját követve minden áldozatra készek, hogy megvédjék Csehszlovákia népét és nemzeteit a fenyegető fasiszta veszélytől.

23 Munkás, 1936. ápr. 19. sz.

24 Munkás, 1936. febr. 2. sz.