Irodalmi Szemle, 1970
1970/5 - HAZAI FÓRUM - Csizmadia Dezső: A csehszlovák-magyar haladó erők két világháború közötti kapcsolatainak problémáihoz
A csehszlovákiai magyarság haladó erői tudatában voltak annak, hogy a munkás- osztály végső céljának szempontjából nem a kapitalista államok közötti határkérdés a döntő. Tudták, hogy a forradalmárok megkezdhetik és meg keli kezdeniük politikai tevékenységüket a megváltozott körülmények között is. Ismerték a forradalmi mozgalom elméletének ide vonatkozó részét, mely szerint a proletariátus uralma szocialista nemzetek kialakulásához vezet, felszámolja az egyik nemzetnek a másik nemzet általi kizsákmányolását s a nemzeti ellentéteket. Ha az osztályellentétek eltűnnek, velük tűnnek el a nemzeti ellentétek is.3 Tudták, hogy a győztes munkásosztály lerombolja nemcsak a nemzetek között sokszor mesterségesen táplált szellemi határokat, hanem a kommunista társadalom építésének során eltörli a dolgozók államai közti országhatárokat is. A csehszlovákiai magyarok haladó erői a kialakult politikai helyzetet reálisan mérlegelve tudatosították, hogy a célok elérésére a demokratikus köztársaságban relatíve szabad lehetőség nyílik. Ezért kezdték meg politikai működésüket a szociáldemokrata pártban (Csehszlovákia fennállásának első éveiben kommunista párt még nem létezett), s ezért foglaltak el a köztársasággal kapcsolatban is merőben ellentétes álláspontot, mint a csehszlovákiai magyar burzsoázia. Igen, ők valóban „osztályharc-apostolok" voltak. „Sztrájktörők“ — ahogyan a polgári történetírás panaszolta —, akik megakadályozták a burzsoázia szótára szerint értelmezett „csehszlovákiai magyarság egységes önvédelmi harcát“,* azaz a csehszlovákiai magyar burzsoázia önvédelmi harcát. A csehszlovákiai magyar burzsoázia, jól felfogott osztályérdekből, kimondottan köztársaságellenes magatartást követeLt tagjaitól. A passzív rezisztencia gondolatát is csak azért vették el az 1920-as nemzetgyűlési választások alkalmával — amikor a forradalmi nemzetgyűlést alkotmányos nemzetgyűlés váltotta fel, tehát a nemzetiségi kisebbségek is politikai képviselethez jutottak a parlamentben —, mert belátták, hogy az eleve kárhozatra van ítélve. Be kellett látniuk, hogy a választások idején tanúsított passzivitással a politikai porondot kardcsapás nélkül a szociáldemokrata pártnak és e párt soraiba szervezett magyar kommunistáknak engedték volna át. Ha nem alakították volna meg politikai pártjaikat, nem tudták volna a magyar nép politikailag fejletlen részét befolyásuk alatt tartani és saját burzsoá érdekeiknek megfelelően kihasználni. A magyar burzsoázia számára nem maradt más, mint hogy a csehszlovák parlamentben is egyenesen és nyíltan — hisz ez demokratikus államban természetes — bejelentse álláspontját. A két burzsoá párt, az Országos Keresztényszocialista és a Magyar Nemzeti Párt első megnyilatkozása egy közös deklaráció volt, melyben leszögezték, hogy „a csehszlovákiai magyarság (a kommunistákat, szociáldemokratákat, s később az agrárpártiakat nem tekintették magyaroknak) a parlamenti életben csak azért vesz részt, hogy az ellene elkövetett súlyos nemzetközi igazságtalanságoknak, a közjogi és magánjogi jogfosztásoknak ellene alkalmazott egész rendszerével szemben tiltakozó szavát mesz- szehangzóan felemelhesse“.5 Önrendelkezési jogot követelt, amelyről természetesen az adott helyzetben szó sem lehetett, s amely a magyar burzsoázia érdekeinek megfelelően a Horthy-Magyarországhoz való visszacsatolást jelentette volna. A csehszlovákiai magyar burzsoázia a csehszlovákiai politikai életben mindent szabotált. Ezt követelte osztályérdeke, s a Magyarországról irányított magyar kisebbség; politika, amelynek kiszolgálója volt. Ez pedig tudvalevőleg két célt követett: „...aláásni a csehszlovák államot, másrészt pedig a köztársaságban uralkodó demokratikus szellemet.“6 3 „Amilyen mértékben megszűnik az egyik egyén kizsákmányolása a másik által, olyan mértékben szűnik meg az egyik nemzet kizsákmányolása a másik által.“ A nemzeten belüli osztályellentétekkel együtt a nemzetek egymással szembeni ellenséges magatartása is eltűnik. Marx — Engels: A Kommunista Kiáltvány. Budapest. 1948. 36 — 37. o. 4 Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938. Szerkesztette: Borsódy István. Budapest. 1938. 62. o. 5 A Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése 1920. június 2-i 3. ülésének jegyzőkönyve. (3. schôdzka poslaneckej snemovne N. Z. R. Č. 2. júna 1920. Stenografické zprávy str. 33-34.) 6 Magyarok Csehszlovákiában i. m. 62. o.
