Irodalmi Szemle, 1970

1970/5 - HAZAI FÓRUM - Duba Gyula: A kor valósága és a szellem (Gondolatok Fábry Zoltán Korparancsáról)

német, angol, francia, orosz, magyar. S a megkülönböztetés éles és esetenként végzetes lehet, olyan bűnök valós lehetősége, melyeknek a tízparancsolat, az általános emberi erkölcs már nem képes határt szabni, gátat emelni. Az egyre modernizálódó háborúk és elnyomásformák új típusú bűnei új, teljesebb emberi erkölcsöt igényelnek. S az új erkölcsöt — elméletileg és gyakorlatilag — a marxizmus fogalmazza és valósítja meg azzal, hogy az emberi értékrend alapjává a munkát, az emberi együttélés létparancsává a nemzetköziség gondolatát és követelményét teszi meg. Nem jelszó vagy politikai program: erkölcsi norma, melynek értelmet ugyanúgy az emberi együttélés lehetőségének a megteremtése ad, mint a többi erkölcsi dogmának. Fábry valósága egy nemzetiség valósága, ezt érzi, éli és továbbítja, ezen a ponton egyek ő és a szlovákiai magyar népcsoport. Múltjuk, jelenük, jövőjük közös; a szellem Európa felé néz, de tekintetében szűkebb közösségének a lelki reflexei, az öröik veszélyt érzők elszánt bátorsága vibrál. A nemzetiségi létről szép és romantikus hasonlatokat lehetne mondani: peremvidék, határmente, gyepük, végek, híd... csupa pátosz és romantika. A valóság sokkal, de sokkal hétköznapibb. Az ember alaptermészete az adaptációra való hajlandóságot Is tartalmazza, hasonulni a többiekhez, egybeolvadni az eseményekkel, részt venni a széles nemzetközösség ezer részletből összetevődő hétköznapjaiban; a nemzetiségtől mindez fokozott érzelmi és értelmi teljesítményt követel, feszültséget vált ki benne. Fárasztó. Az átlagnál érzékenyebbé, neurotikussá tesz. Nincs, nem lehet pihenés, a lélek éber, őrködik. Talán nincs is mindig miért, oktalanul fárasztja magát, de nem tehet mást. Éber a lélek, a tudat, fáradtan és ... öncélúan? A lét, melybe kapaszkodik, sok-sok apró szikrával, áramütéssel és rövidzárlattal tartja őt ébren. A nemzetiségi lét érzelmi vetülete — örök álmatlanság. Álmatlanság, s nemcsak mint az ébrenlét állapota, de mint a „csökkent lehetőségek" (V. Havel) kifejeződése is. Eleve kisszerűség. Eredendő veszélyérzet. Fábrynak igaza van: ezen a szeretet nem segít. A nemzetiségi lét problémáin csak egy olyan erkölcsi törvény segíthet, a nemzetiség számára csupán olyan életforma adhat biztonságot, valós nyugalmat, amely előír és kényszerít. Kötelez. Talán itt kezdődik Fábry elkötelezett — forradalmár lényének a gyökere: mindenki másnál tisztábban látta, hogy a világproblémává érő veszélyt, mely nemzetiséget és nemzetet egyaránt fenyeget, csak egy dolog háríthatja el: a proletárforradalom. Amikor különvéleményt jelent be amiatt, hogy a kassai színházból az elégtelen népességi százalék miatt eltüntették a magyar feliratokat, a kulturális indokoláson túl a dél-szlovákiai magyar proletárra hivatkozik: „A nyelvrendeletet, a kisebbségi sérelmet a munkás érzi a legjobban. Munkahelyéről a nyelvrendelet törvényesen, paragrafusra hivatkozva lökheti ki, munka utáni hajszájában pedig ugyanez a brüszk magyarellenesség csaphatja le előtte a sorompót. A magyar dolgozó Szlovenszkón mindenki másnál jobban ki van szolgáltatva cseh és szlovák munkaadójának. A magyarságot ezen a ponton kezdi ki a legnagyobb veszély: az elnemzetlenítés. Itt nincs törvény, paragrafus, melyre mint sérelemre hivatkozhatnánk, itt nincs látható pöffeszkedő terror, mellyel bizonyíthatnánk, itt csak ismert tények vannak: a magyar munkás vagy félelemből, hogy ki ne repüljön munkahelyéről, vagy hálából, hogy végre munkához jutott, ezt biztosítandón, kedveskedni akar gazdáinak, és gyermekeit szlovák iskolába íratja. Ha nem teszi meg önként, valami nyomatékos figyelmeztetés észre téríti, és a magyarság tömegesen veszít tanköteles gyerekeket: jövőt!" Nemzetféltés és forradalomakarás, egymást feltételezik és kiegészítik. Ezért ellenség Hitler. Fábry látja, hogy a fasiszta vezér eleve és egyértelműen forradalomellenes. S a kizárólagossá tett nemzeti hovátartozás és faji előítélet folytán imterna- cionalizmusellenes. Ebből következik, hogy Fábry nem valami általános emberi erkölcs érdekében támadja öt, nem is jövendölget vagy virtuskodik, hanem védekezik. Nem a fasizmust támadja elsődlegesen, hanem az internacionalizmust védelmezi, s ez nem mindegy. Ez a megfogalmazás pontosabb, mert tartalmazza az indítékokat. S innen korai diagnózisa, szinte látnoki felismerései és ítéleteinek történelmi tisztasága és hitele. (S hogy ez így van, későbbi életműve is bizonyítja, más körülmények között.) Látja a veszélyt, de nem menekül, van bátorsága megállni és védekezni. És nyílván tudja, hogy a legjobb védekezési módszer a támadás. Azt mondják: műfaja az anti- fasizmus. Én így mondanám: műfaja: az internacionalizmus védelme.

Harc a szellemi tettért. Célul tűztem magam elé, hogy a Korparancs ürügyén nemzetiségi létünk sajátosságáról és írói lehetőségeiről is elgondolkozom. Térjünk, hát