Irodalmi Szemle, 1970
1970/5 - Holub, Miroslav: Versek
paprikajancsik a kastély Ugráltak. Dobogtak. Összezsugorodtak. Átbújtak a szitán. Feldagadtak. Eltévedtek egy kijelentő mondatban. Kiabáltak. Daloltak. Bolhacirkuszt alapítottak és belemásztak. Kinyíltak. Elhervadtak. Dinnyében repdestek és lecsúsztak hajszálaikon. igy jutottak el a gyökerekhez. Becsöngettek. Elhamvadtak. Elbújtak a színfalak mögött. A csengőket megették. S mindezért kinevezték őket a paprikajancsik ügyeletesévé. Ariadné Fogjátok a zászlót, szúrjátok a szélbe. Fogjátok a drágaköveket, dobjátok magatok mögé. Csapjatok a húrokba. Előfut a púpos bika. Fújjatok a tubába. Kastély nő a helyén. Játszotok tovább. Szétszakadhattok. De a kastély darabokra hull, szétesik, a bika lángol, közben kiszárad ajkatok és ujjaitok eltöredeznek. Múmiák fekete ajka. Patkányok mancsán a karmok. És mindez akkor, amikor megjelennek a sarkon az első látogatók. Varga Imre fordítását Kezdetben volt a síkság, eszme nélküli hízelgése a földnek. Hirtelen a láthatáron feltűnik Ariadné, siet, megjön a gombolyaggal; tekeredik a fonál a fonál Miroslav Holub a fonál bomlik. És íme a fonál körül fal nő a sivatagból, fal fal mögött, egymást metsző falak, falak és visszhangok, visszhangok, barlangok, odúk és források, felnő a labirintus a fonál körül, elfedi Ariadnét, s el a láthatárt. És egeret vajúdnak az elmerült hegyek s az egér Minotaurusszá változik. Üvöltés zúg minden sarokból. Es szorongás verdes a folyosókon, fejevett madár. S ekkor Ariadné visszatekerné a fonalat, de úgy látszik, már nem sikerül.
