Irodalmi Szemle, 1970
1970/4 - HAGYOMÁNY - Kováts Miklós: Faragó Ödön és Szlovákia magyar színészete
volt, csak a közönség volt rossz ... A Mágnás Miskát okár százszor is megnéznék.“* A konkurrenciaharc kényszerítette Polgárt az operaelőadások újból való bevezetésére is. A kritika azonban fanyalogva fogadta az operaelődásokat (Bohémélet, Traviata, Rigo- letto, Szulamithj, ismételten megállapítva, hogy Polgárnak nincsenek megfelelő erői ilyen vállalkozásokhoz. Szlovákia magyar színtársulatainak helyzete 1918 után A háborús szezonok megpróbáltatásai után újabb, még nagyobb nehézségek tornyosultak Szlovákia magyar színjátszása előtt: bekövetkezett az államfordulat, s ez merőben új helyzetet teremtett ezen a téren is. A magyar színházak elvesztették városi közönségüknek jelentékeny részét, mivel az amúgy is vékony magyar értelmiségi-hivatalnoki réteg az új helyzetben elvesztette a talajt a lába alól, az új államból vagy önként távozott, vagy a kiutasítás sorsára jutott, és az ittmaradtak sem támogathatták a színházat a régi mértékben, mivel anyagi helyzetük bizonytalanná vált. Ezt a problémát csakis egy új színházi közönség felnevelése oldhatta volna meg, de ezzel a nehéz feladattal csakis egy biztos alapokon álló színház birkózhat meg sikeresen, s a magyar színházak tájékán állandósult a létbizonytalanság. A koncessziók kiadásának, megvonásának kérdéseiben az Országos Hivatal teljesen önkényesen járt el, így a színigazgatók számára lehetetlenné vált, hogy a társulatok szervezésénél, a műsor kialakításánál nagyobb távlatokat tartsanak szem előtt. Még a magasabb művészi színvonalra, mindig igényesebb műsorra törekvő igazgatók is rákényszerültek, hogy a napi bevétel és a gázsifizetés gondjaival foglalkozzanak mindenekelőtt. A teljes képhez tartozik az is, hogy a magyar színházaknak az államfordulat után rögtön szembe kellett nézniük azzal is, hogy az állam minden áldozatot meg fog hozni a hivatásos szlovák színészet életrekeltésének érdekében. Várható volt, hogy a szlovák színjátszás, amely már megszületésekor a nagy hagyományokkal rendelkező magyar és német színjátszással kénytelen versenyre kelni, messzemenő előnyöket élvez majd mind a szubvenciók terén, mind a többi kérdésben is (állomáshelyek engedélyezése, szezonbeosztás stb.). Olyan nagy mértékű diszkriminációra, mint amilyenben a magyar színjátszásnak később része volt, akkor még természetesen senki sem számíthatott, de azt, hogy az amúgy is nehéz helyzetben levő magyar színészet nem tarthatja meg addigi pozícióit, és Kassán, de még inkább Pozsonyban sokkal kedvezőtlenebb feltételekkel kell számolniuk, a magyar színigazgatók már 1919-ben tudták. Emiatt aztán a színházi berkekben minden piszkot, sarat felkavaró pozícióharc kezdődött az anyagi érdekeiket, befektetett tőkéiket és művészi karrierjeiket védő színigazgatók között. Ebbe a semmilyen eszközöktől vissza nem riadó harcba később bekapcsolódott a sajtó, s nem maradtak tétlenül a politikai pártok sem. A harci zaj 1938-ig nem ült el, a váltakozó szerencsével folyó küzdelemben hol az egyik, hol a másik színigazgatónak sikerült tért nyernie; a vesztes azonban mindvégig a szlovákiai magyar kultúra volt. A magyar — egyes esetekben a magyar, szlovák és német — színészet problémáinak megoldására a legkülönfélébb tervek láttak napvilágot ebben az időszakban. Érdekes a pozsonyi Kossow dr. egyházi karnagy által 1919 áprilisában benyújtott javaslat, amely részvénytársasági alapra kívánta helyezni a pozsonyi színészetet. A részvénytársaság 5 évre akarta bérbe venni a Városi Színházat, a ligeti színkört (Arénát) és a Redoutot, s kötelezte magát, hogy színvonalas német, magyar és szlovák prózai, valamint operatársulatot tart fenn. Pozsony város képviselőtestületének Színügyi Bizottsága, majd később (1919. V. 5-én) a városi közgyűlés is elfogadta ezt a javaslatot, de rögtön kitört a vihar, amint a szerződés konkretizálására került sor. A társaság ugyanis a német színészet számára 7 hónapot kívánt fenntartani, s ez magyar részről olyan felháborodást keltett, hogy Kossowék június 2-án jobbnak látták a javaslatot visszavonni. Még nagyobb vihart kavartak FaragC Ödön akciói és javaslatai, melyek nem csupán egy város, hanem egész Szlovákia magyar színészetét érintették. Faragó rendkívül gyorsan reagált a megváltozott körülményekre, és már közvetlenül az államfordulat után 4 Színházi Hét (Pozsony) 1919. IX. 13. 5. sz.
