Irodalmi Szemle, 1970

1970/1 - Kardos István: Az értelmiség történelmi kialakulása

miségi társadalmi legitimitását az állam bürokratikus apparátusának égisze alatt találja meg. Értelmiségi tevékenysége többnyire latens jellegű. A hitelesebb kép érdekében hadd jegyezzük még meg, hogy a szellemi alkotás már akkor *sem volt minden esetben összeegyeztethető a politikai hatalom természetével, s ezért a mandarinok csoportjától függetlenül fokozatosan kialakul egy szabad réteg is, a kóbor filozófusok és vándor művészek rétege. Maga Konfucius is csak pályája kezdetén volt mandarin.

Hasonló fonáksággal találkozunk az ókori Indiában is. A brahmánok sok társadalmi státusza és tényleges tevékenysége között nincs teljes összhang. A brahmánok társadalmi ipoziciőja ugyan sokban hasonlított a mandarinokéhoz, de a különbségek is eléggé szembetűnőek. A brahmánok tevékenységi köre már tágabb és sokrétűbb volt. Mint önálló kasztot képező papi arisztokrácia jelentős szociális előjogokat élvezett, világi hatalommal is rendelkezett. Szociális pozícióját azonban elsősorban az irracionális élet- bölcseletre, egy mágikus chariamára és nem utolsósorban műveltségére építette. Az eszmei irányítás monopóliumát élvezi. Ettől függetlenül gyakorlatilag megmaradtak az uralkodó osztály tanácsadóinak posztján, a társadalmi pozíciójukból fakadó fő feladatuk a hatalom közvetlen szolgálata volt.19 Ügy véljük, hogy minden más tevékenységük csakis ebben a relációban ítélhető meg. Mint ismeretes, egy új életfilozófiát képviselnek. Bölcseletük központi kérdése a megdicsőült ideális élet hogyanjának, illetve mibenlétének keresése és az emberi élet mirevalóságának megtalálása. Az élet értelmét a belső lelki egyensúlyban látják, s ezt a itesit és a léleik intenzív tréningjével: az aszketizmus- sal és a módszeres irányított meditációval vélik elérhetőnek.

Róluk is megállapíthatjuk, hogy az átfedések ellenére sem azonosak az uralkodó osztállyal, de értelmiségieknek sem tekinthetők egyértelműen. Társadalmi funkcionálásuk sajátossága abban van, hogy számos hivatásos tevékenységük, úm. a korábbi szertelen politeista hit megreformálása, filozófiai rendszerük megteremtése, oktató és nevelő tevékenységük stb. már legalizált értelmiségi munka volt.

Az ókori Görögországban és Rómában a szellemi tevékenység viszonylag már korán differenciálódott. Az orvosok, tanítók, építészek, filozófusok, papok stb. már kisebb- nagyobb csoportokat alkottak, noha az értelmiségi szakmák szociális elkülönüléséről még mindig legfeljebb csak az orvosok, a papok, a szofisták és az építőmesterek esetében beszélhetünk. Más értelmiségi tevékenységek itt is rendszerint valamilyen egyéb, nem értelmiségi szellemi munkához kapcsolódnak. Az ókori Görögországban (különösen Athénban), Rómában és néhány más keleti társadalomban is (ipl. Egyiptomban és Mezopotámiában) a társadalom alapvető polarizáltsága analógikusan megfigyelhető az értelmiségen belül is: vannak, akik a hatalom teljes anyagi támogatását élvezik, mások viszont nagyon szűkös és mostoha körülmények között alkotnak.

Nem érdemtelen hangsúlyozni, hogy a szellemi alkotás szooiális presztízsében valami- féle sajátos kettősség figyelhető meg. Ezfügyrészt abban látjuk, hogy az alkotó munka bizonyosfaita ..hivatalos“ tiszteletnek és megbecsülésnek örvend. De ugyanakkor az uralkodó arisztokrácia meg Is veti aztvagy legalábbís~alsóbbrendflnek tekinti az értelmiségi munkát. Ezt tanúsítja az ógörög kultúra megteremtőinek névsora is. Tudjuk, hogy "az uralkodó osztály Rómában is sokáig nem tekinti magához méltónak az alkotó jellegű szellemi tevékenységet, ezért a jogászok, a költők, a nevelők stb. — rabszolgák voltak. És az sem véletlen, hogy az egyiptomi Öbirodalom és Középbirodalom korából alig maradt fenn egy-két alkotó művész neve. Megítélésük szerint e presztízsbeli sajátosságnak több szempontból is jelentősége volt az értelmiség továbbfejlődésében. Először is az a tény, hogy az alkotó szellemi munka bizonyos pozitív fogadtatás ellenére is hivatalosan alsóbbrendűnek minősül, tudatbeli válaszfalat von az értelmiség és az uralkodó osz- táhj közé! Ez egy másik vetfiletben meggi/orsítja az értelmiség szociális önállósulását, valamint az értelmiségi foglalkozások struktúrájának kialakulását. Az alsóbbrendű s z á r is Talán nem fölösleges megjegyezni, hogy a brahmánok társadalmi pozíciója később erősen meginogott. Ez mindenekelőtt az idegen népek hódító hadjáratainak (i. e. 326-ban Nagy Sándor hadjárata, i.e. első században a szkítha törzsek betörése, a XI. században a perzsa és török népek hódítása, majd a portugálok, hollandok s a XVI. század végén az angolok gyarmatosító hadjárata) következtében történt. Az idegen hatalmak nem igényelték tanácsadói szolgálataikat, ezért kénytelenek voltak más munkaköröket (papi, kereskedői, pedagógusi stb.) ellátni. A XIX. század végén már számos brahmán közönséges koldulásból tartja fenn életét.