Irodalmi Szemle, 1970
1970/1 - Kardos István: Az értelmiség történelmi kialakulása
mazás az értelmiség jelentős részét proletaroid jellegűvé teszi, ami eleve szociálisabb és racionáTís~abb~~göndolkodás irányába orientálja. Megítélésünk szerint éppen ezzel magyarázható az ókori görög és romai kultúrának, de a zsidó, majd a kezdeti keresztény kultúrának a korát meghaladó humanizmusa is. Az értelmiség történelmi fejlődésének harmadik szakasza tulajdonképpen itt kezdődik, az~ókoriján, s jellegzetességeit talán három pontban foglalhatjuk össze: — felgyorsul az értelmiségi tevékenység belső differenciálódása, — az értelmiségi tevékenység egyre inkább elkülönül más_szellemi tevékenységektől, ami következményében az értelmiség társadalmi strukturális elkülönülését eredményezi, — az értelmiségi tevékenység központjába egyre inkább a földi ember realitása kerül, vagyis az alkotó szellemi tevékenység fokozatosan szocializálódik, laicizálódik és ra- cionalízálódik. Ez a tendencia egyben egy konfliktusokkal terhelt mezőt is szül az értelmiség és a társadalmi-politikai hatalom között. A fejlődés következő állomása a polgárosodás kora. Megítélésünk szerint itt két mozzanatra érdemes felfigyelni. A középkori feudalizmussal szemben megfogalmazódik az ideális polgári rend normarendszere (szabadság, testvériség, egyenlőség, köztársaság, demokratikus népoktatásba tudomány ápolása és tiszteletben tartása stb.). Jól tudjuk, hogy ez a „mozzanat“ évszázadok^ harcát jelentette,jvalahol a reneszánsszal kezdődött, s a felvilágosodás korábaiFcsúcsosodotrkT. "Nem kétséges, hogy ez a harc tartalmában osztályharc jellegű volt. De abban sem kételkedhetünk, hogy a ~^lgďŕFTend ideáljait” nem a burzsoázia, háriém értelmiségiek fogalmazzák meg (mint ahogy később is ezt látjuk; a kapitalizmus elméleti cáfolata, illetve a szocializmus programjának kidolgozása értelmiségiek műve volt). A másik felfigyeltető mozzanat a modern nemzetek történelmi kialakulásához kapcsolódik. A nemzeti újjászületés programot, a tömeg számára is érthető és értelmes célokat,“eszmét és eszményképeket igényelt. Ľzt a feladatot is az értelmiségnek kellett vállalnia, •■természetes, hogy e feladatok magát az értelmiséget is formálják, mégpedig olyképpen, hogy felgyorsul egy nemzeti vonatkozású differenciálódás, azaz „nemzeti értelmiségek“ jönnek létre, másrészt természetszerűen integráció is ez. Különösképpen a humán értelmiségi csoportok: a szépirők, a történészek, a nyelvészek, a képzömü- vészek, a pedagógusok stb. találkoznak egyetlen pontban: saját nemzetük sorsának kérdésében. Ismeretes, hogy ez a két mozzanat egyre inkább egymást kölcsönösen kiegészítve Jelentkezik, ilyképpen az adott kor társadalmi realitásában a nemzeti törekvések is az össztársadalmi progresszivitás szerves részét képezhették. Megítélésünk szerint ez az a korszak, amikor az értelmiség szociális, strukturális konszolidációja alapjában" befejeződik. Igaz, hogy a kapitalizmus az értelmiség struktúráján, társadalmi tekintélyén, az értelmiségi szakmák skáláján stb. még nagyon sokat módosít, de ez már egy konkrétan adott, körülhatárolt strukturális réteg természetes mozgása volt. A kapitalizmusban az értelmiség már magán viseli mindazokat a sajátos jegyeket, amelyek rétegbeli másságát, viszonylagos elkülönültségét és ellentétekkel telített egységét nyilvánvalóvá teszik. A kronológiai teljesség kedvéért, hadd említsük meg, hogy az értelmiség történelmi fejlődésében még további három fontos szakasz különböztethető meg. Az első (a teljes sorrendben az ötödik) a kapitalizmus korszaka, pontosan a tőkés termelés kezdetétől a kapitalizmus általános válságáig terjedő időszak. Amint ismeretes, aTokés nagyipar objektív gazdasági törvények hatásának következtében fokozatosan áttér a bővített újratermelésre. Ennek következtében a termelés nagyszámú, jelentős színvonalon levő munkást igényel. Ez megkívánja a népoktatás áľtälánossá tételét, ami viszont sok ezer pedagógust tesz szükségessé a munkaerőképzés szakszerűsége érdekében. így alakul kfaz~eríelmiség legszámottevőbb rétege. A termelés más vonatkozásban műszaki szakembereiket: mérnököket, közgazdászokat, szakigazgatókat stb. igényel. Megszületik egy korábban ismeretlen vagy csak alig ismert értelmiségi réteg, a műszaki értelmiség. A műszakiak is szellemi kulturát közvetítenek, mégpedig alkotó módon, hiszen bizonyos adott tudományos ismeretek applikációját végzik. Van azonban egy szembeötlő sajátosságuk: az ismeretek alkotó jellegű kommunikációja ez esetben nem az emberek felé irányul közvetlenül, hanem az anyagi termelés szférája- felé. Kulturális orientáItsága~és az a tény, hogy 1T vele szemben"
