Irodalmi Szemle, 1970
1970/4 - Gecsev, Sztefan: Versek (Weöres Sándor fordításai)
Sztefan Gecsev* óda a kis virághoz Öreg könyvben írta valaki: „Az élet nem más mint esztelen álom.“ A kis virág olvasta s eltűnődött. Azután édesen mosolygott. óda a fákhoz A fák lombjukkal utaznak. Tán mikor ama borzongásra figyelnek hogy a halál jő s kiszárítja őket az őszi szél erős fuvalma. óda a kutyához A nagy kutya örömmel lesi a lenyugvó Holda; Most minden árnyék előjön s rávetődik, ő mind cafatokra tépi, általuk fényesíteni a Nap kristályos akaratát. óda a pillangóhoz Lepke, fehér, tétova, szállongott a fényes levegőben, véletlen lehullt a nap-koronára és — idegenül — fekete lett. eső után A fák vigyázva illesztettek zöld ujjaikkal nap-gyémántot minden kis fűszál homlokára. Milyen szerény királynők! De csak ha szél nem ingatta őket. a nagy szerelem Ha a Nap s Hold, az örök szerelmesek, vágyjak egy nap találkozásuk, ki világít nekik? cím nélkül Magányos medence holt vízzel tele benn két száraz falevél általuk alszik az idő. * Mai bolgár költő ürutazó A hold kerék-kerek. Mért nincs két hold hogy átváltozzék biciklivé s ezen utaznék messze, oda. ahol csak egyetlen magányos hold van? titok Ember száll holdsugáron. Elhagyja lenn az alvó kisvárost és kedvesen köszönt egy öreg kéményt. Elvezettel füstszagot szív. és meghal. a tenger tanítása Ha óhajtod hogy lépteid megmaradjanak soká a homokos parton, járj magasabban, ott, ahova a dühös tenger sose jut el. tavaszi sugár Végül a nap megérkezett felhő-fészkére és a házakra hajlította tekintetét. S az egyetlen amit észrevett rajtunk, mennyire piszkosak ablakaink és mennyi ócska por fekszik bútorainkon, könyveinken. győzelem A szél borzong az esti ég alatt, mely felhőkkel telik. Az alkonyban magányos zászlórúd borong, lángoló zászlóra emlékezik. nyugodt tenger A hajók nem hagyják-e nyomuk a tengeren? A mély kék bánatban elveszítik. A tenger tán ezért oly fájdalmas-csöndes. óda a jéghez Ez a jég tükrözi az arcokat mind, a csillagokat mind. az álarcokat és viharokat mind. örökké fényes és szelíd marad, ó én lelkem. Fordította Weöres Sándor
