Irodalmi Szemle, 1970
1970/4 - Vekerdi László: Kis népek a kis világban
Vekerdi László kis népek a kis világban Valamikor, tán nem is nagyon rég Nagy volt a Világ, teli hátborzongatóan érdekes ismeretlenekkel. Kolumbusz alig fél évezrede Indiába indult, s Amerikát találta meg, és a távoli világokból még a következő századokban is csodálatos hírekkel tértek haza — ha ugyan hazatértek — az utazók. Még a múlt század végén is istenkísértésnek látszott egy-egy utazás Afrika vagy India belsejébe, s kilencven nap kellett, még a regényben is, a Föld körülutazásához. Nagy volt a világ, még a háborúk sem terjedtek benne messzire; Napóleonnak Egyiptomba s Moszkváig vonuló hadait még a század végén is a kivételes nagyságot megillető borzalommal emlegették. Francia- német háború, Észak és Dél harca az észak-amerikai kontinens keleti peremén, a krími hadjárat, a magyar szabadságharc, a balkáni hadjárat, az orosz—japán háború a távol- keleten: ilyenek voltak a XIX. század „nagy“ háborúi, elszigeteltek, a hadak vonulásától már néhány kilométerre Is veszélytelenek. Az emberek mindennapi életét nemigen zavarták, inkább látványos események, kalandok, parádék voltak a Nagyvilág egyik-másik színpadán. Azóta két világháború söpört végig ember cxkozta borzalmas undok járványként a földön. A London—Moszkva és a London—New York távolság néhány órányira zsugorodott, s az ember néhány perc alatt körülhajózza a Földet. A vietnami gyilkos háború a mi hétköznapjainkat is veszélyezteti, az amerikai bombázók és ágyúk ellenünk is támadnak. A Szuezi-csatorna és a Jordán partján nyugodni nem akaró gonosz fegyverek — szó szerint — a mi értékeinket is pusztítják, és a mi életünket Is keserítik. Nincs többé Nagyvilág, melynek egyik-másik zugában akár egész népek is békében meghúzódhatnának. Szűkül a Föld. Kinőtte az ember. Nincsenek többé ember nem járta lakatlan vidékek. Száz-százötven éve például még valóságos expedíciónak számított Kitaibel Pál utazása a Máramarosi-havasokba, Észak-Amerika ma zsúfolásig bedugult területein nem, vagy alig járt még fehér ember. Az a kevés ember is keveset mozgott, mert postakocsival, lóval, hajóval lassan lehetett utazni s keveseknek. Lassan terjedtek a hírek Is, köznapi, gazdasági és kulturális hírek egyaránt. Bolyai János például Lobacsevszkij munkájáról megjelenése után majd másfél évtized múlva, 1844-ben értesült, pedig Lobacsevszkij közben a közismert Crelle-féle Journalban is publikálta a művét, s 1840-ben németül könyv alakban is megjelent. S még azután is, hogy Bolyai János 1844-ben értesült Lobacsevszkij övéivel azonos eredményeiről, négy év múlott el, míg 1848-ban a könyvét elolvashatta. Az is igaz persze, hogy nem a hírterjedés lassúsága volt a késés egyedüli oka: ő is, mint az emberek többsége, szegényebb volt akkoriban, mint mi vagyunk ma. S nemcsak „relative“ (illetve nem relative) voltak szegényebbek, hanem abszolút mérték, az egy főre jutó jövedelem szerint is. Ez a négy tényező: a kevés ember, a nehézkes közlekedés, a hírek lassúsága és az egy főre jutó kis Jövedelem határozta meg elsősorban a Föld nagyságát. S ahogyan szapo-
