Irodalmi Szemle, 1970
1970/3 - Mészáros László: Szembenézés
natot. Figyeljük csak meg a következő szavakat: „Örömömben táncolni, visítani lett volna kedvem, hogy üdvözöljem a háborút, mely olyan hosszú idő után hozzánk is eljutott. Szebb, jobb találmányt a háborúnál el sem tudtam volna képzelni, egy-egy ágyú lövése fülcsiklandó sláger volt számomra. Ha ehhez még hozzáteszem a bátor felnőttek szánal más, komikus viselkedését, ahogy remegtek az ablaküvegekkel együtt, ahogy reszkető szemük egymás gyávaságába kapaszkodott, meg lehet érteni határtalan örömöm nagyságát.“ Elhihető szavak. És micsoda drámai lehetőségeket rejtenek magukban! A felnőttek tudják, hogy milyen ta háború, és a gyerek hősnek is találkoznia kellene vele, hogy megtudja: tévedett. Szabó azonban nem veszi észre ezt a lehetőséget. Az ezüstkazetta visszaadása is érthetőbb lett volna fordítva. Miért akarna valaki tisztességesen viselkedni olyannal szemben, akit utál, vagy gyűlöl? A novella így csak egy érthetetlen „gesztus“ története. A „bonyodalmak“ akkor kezdődtek volna, ha a kis hős elviszi azt a kazettát. Például: el akarta volna rejteni önmaga számára, és akkor „találkozott“ volna a háborúval is. Micsoda lehetőség! Szabónál azonban a legremekebb, legdrámaibb szituációk, mozzanatok is csak kedélyes, könnyed reminiszcenciává „fejlődnek“. Igaz, csak rövidke írásról van szó, de ez is jellemző Szabóra, mert „módszere“ nem sokat változott. A menyasszony nagyságát nem tudta mindeddig elérni egyetlen írásában sem. Mint márt említettük, a túlságosan éles szociális háttér gyengíti a mű összhatását Asguthy lírai leírásokkal ellensúlyozza a tragikus szociális helyzetet, a hősök tragikus sorsát. Gyakran azonban rosszul keveri ki lírájának színeit. Dömötör Teréz írása szj ciális zsánerkép: ia városba került cselédlány hétköznapjaiból villanak fel gyors egy másutánban az epizódok. Egri Madeleine-jének az az érdekessége, hogy az író ilyen kis helyen többet tudcrtt elmondani a háború értelmetlenségéről, mint más, nagyobb írásaiban (például a Márton elindulban, ahol túlságosan is „hivatalos“ kommentárokat fűzött a háborúhoz). „Belegázolunk egymás életébe egy falat kenyérért, egy perc gyönyörért.“ Igen, ez a háború, így éli a háborút az egyén, a sorkatonává degradált ember: gázol a világon át. És a Madeleine-nek elbuknak. Persze, Egri novellája meglehetősen „köny- nyed“ írás, és nem aknázza ki teljesen a témában és a hősökben rejlő drámaiságot. Ez a „voilä-stílus“ aztán gyengíti a hatást, az olvasó „beletemetkezését" a témába. Juhász Az éhségsztrájk című novelláját az teszi rendkívül érdekessé, hogy nincsen benne egyetlen helyet és időt konkretizáló mondat sem — és ez félelmetes. Miért kezd egy ember éhségsztrájkba? A törzsfoglár nem érti: „Van valami panasza ellenünk, rósz szül bántunk magával?“ „— Nincs. Semmi panaszom nincs. Velem szemben csak a tár sadalom igazságtalan. Fél éve tart a börtönben a társadalom, anélkül, hogy különleges oka lenne. Nem raboltam, nem gyilkoltam, nem loptam, soha senki ellen nem vétet tem. Es mégis itt őriznek fél éve. Ha tovább tart, beleőrülök. Ezért. Semmi más okom nincs. Egyedül csak azért.“ Ha ezt a novellát néhány éve leközölték volna, hát senki sem veszi észre, hogy nem az úgynevezett „ötvenes évekről" van szó benne. Nem vehette volna észre. Meggyőző bizonyíték: Karéi Peckának van egy pontosan ilyen novellája (a Na co umírají muži című kötetben). Pecka ugyanígy a hely és az idő „eliminálásával“ dolgozik (mint, majdnem minden novellájában) és, amint látjuk, ez az „általánosítás" sikerült Is: megint csak azt mondhatjuk: háromezer év alatt semmi sem változott... Ez egyúttal azt is bizonyítja, hogy az éhségsztrájk nem megoldás. Az eszmékért való harc érdekében gyakran kell pragmatikusan viselkedni: néha a legnagyobb méretű konformitást is vállalni kell, hogy utána folytatni lehessen a harcot. Nem mártírokra van szükségünk, hanem forradalmárokra. Olyan forradalmárokra, akik a tettek mezejére lépve tudnak „a tettek nyelvén“ cselekedni. (Érdekes és érdemes lenne foglalkozni azzal a problémával, hogy mennyire hat Lenin mint egyéniség, és mennyiben hat műveivel.) Ebből a csoportból kiemelkedik még Sebesi Ernő Pereg a dob című novellája. Félre magyarázhatatlan írás: pontosan kimondja azt, amit mint egész is bizonyít: „Ezt is a háború csinálta!“ A hős megőrül: egyéni tragédiája így bizonyltja „a helyzet" tartha tatlamságát. Az első csoport — és egyúttal a kötet — legjobb novellái: Sellyei: Lósorozás Gádo roson; Darkó: Áldott krumpliföld. Sellyei novellájának nincs „központi" hőse; a hős maga „a kisalföldi" magyar paraszt. Néhány markáns arc, néhány epizód villan fel, melyek csak szabadon csoportosulnak a lósorozás köré. A lósorozás remek „poén": a várva várt napot maguk a parasztok „rontják el", mert türelmetlenségükkel és „turpisságukkal“ feldühösítik a sorozótisztet. Ez a tragikus momentum a novella legmegrázóbb része:
