Irodalmi Szemle, 1970

1970/3 - Nyitray Dezső: Dunaradványi vízimolnárok

„Nehéz volt a munkánk, és nagyon veszélyes — mondja Kurucz Imre —, de olcsó volt az energia.“ Trenka János pedig azt állítja, hogy a hajómalmokban készített rozslisztből sütött kenyér finomabb és ízletesebb volt, mint a mai, mégis el kellett pusztulnia a hajó- malomiparnak. Elsöpörte őket a korszellem, a modern technika.

Az őröltetőknek sokkal kényelmesebb volt elvinni búzájukat a falujukban felépített szép nagy malomba, ahonnan egy-két óra alatt szép fehér lisztet vihettek haza, akárcsak kézi taligán, mint befogni a lovakat a kocsikba, lehozni pár kilométernyi úton Rad- ványra, és itt megőröltetni a szegényes kinézésű hajómalomban csak azért, mert a tulajdonos valamikor jól megvendégelte, vagy mert igen jó barátságban éltek. így aztán fogyogattak, el-elmaradoztak a jó őröltetők, kevesebb lett a jövedelem, szegényebb lett a molnárcsaládok élete.

Ráadásul elemi csapások is érték a boldogtalan malomtulajdonosokat. Egyre több gőzhajó járt a Dunán. A hajók egyre több kárt tettek a malmokban. Vállalataik, később a biztosító társaságok megtérítették ugyan a kár egy részét, de a különbözetet nem volt miből pótolni! .... Állt, állt a malom a Duna vizén, de búgni már csak ritkán búgott. Ha búgott is, ha csobogott is néha-néha ütemesen a víz a nagy hajtóhengereki'ől, mindez kevés volt a család fenntartására, a malom üzemeltetésére.

A Kurucz és társai malma 1944-ben, a Vargháéké 1945-ben bombatalálat következtében süllyedt el, vagy teljesen megrongálódott. A legutolsó Duna-parti malma id. Kurucz Józsefinek volt 1953-ig. De az utolsó években már ezt is bezinmotor hajtotta.

„Nem volt ez a mi falunk régen ilyen csendes, mint amilyen ma — mondja id. Vörös Lajos —, hanem kora tavasztól késő őszig állandó kalapálás, malombúgás, a Duna vizének lassú, ütemes csobogása hallatszott a vízikerekekről. A molnárok éneke és kiabálása zengett mindenütt a Duna-parton.“ így volt! Tanúskodnak róla a körülbelül minden száz méterre eső, Dunára levezető ..közök“, az itt-ott nyári asztalnak használt malomkövek, a volt tulajdonosoknál szerteszét heverő malomalkatrészek, az özvegy Wittnénél (szül. Peöltz Katalin, 102. házszámJ még ma is használatos malomajtó, a céh „Szegődtető és Elbocsátó Könyve“ 18284Ó1, a malom-ipartársulat Jegyző Könyve, illetve pénztári naplója 1874-től 1934-ig, a malomipartársulat két pecsétje, s az az egypár régi okirat, ereklyeként őrzött kedves fénykép, amelyet sikerült még felhajtanom, megmentenem és lemásolnom.

Idős Kurucz József, az utolsó elnök