Irodalmi Szemle, 1970
1970/3 - Zalabai Zsigmond: Versek
val együtt adta ki a csehszlovákiai magyar tanítóság progresszív lapját: az Oj Kor- szaftot. Retrográd tanári elemek ellen lázadó diák, író és ember nagyobb igazságot és elégtételt nem kaphatott, mint llku Pál, aki ma Magyarország művelődésügyi minisztere. De székébe az az új társadalmi erő emelte, melynek csíráztatásában, kifejlesztésében már diákkorában benne volt a keze. Regénye bizonyítja: egy zendülés története, tanúsága és tanulsága. cím nélkül Magzatburok nem óv Egyedüllét se véd Ablakunk rácsa jiőkhálófedezék s benyúl egy ág csupasz és éles akár a lét Keserűek és láradtak vagyunk Magányunk csöndje csörrenő vasvirág Fény-smirgli sem törli le arcunkról sz éjszaka nyomát megérkezés £n vagyok a vándor én vagyok a bot Vitorláimba fogom a szelet harmat csapágyán gördülök tova Ha megérkezem szemem vödre szemed kútjába száll s arcom kinyílt ejtőernyője lebeg arcod felett szerelem dadogó harangok Reád nőtt, anyám, a csend csigaháza. Fájdalmad vastraverz: tömör és sötét. Nem enyhíthetik üvegszemű szavak. Ülsz görnyedten: roskadozó ház. Téglafogaidat kiverte a szél. Egyetlen lakód a kövér, sárga köd. Vagonként csapódik két élet össze. Tudod, hogy elmegyek, és csak a körtefa apró harangja dadog majd rólam. Legyet a pókháló: Nem öl meg a távot. Lesz, aki kavicsarcomat felszántja, lesz, akinek kezére zöldbabként ráfutok. Vigasztalásom: pergő-égő homok. Fájdalmad vastraverz: tömör és sötét — s már hallod a körtefa harangja dadog. Zalabai Zsigmond két part között Taliga Istvánnak Szétszabdalt horizont rongyai mögül landol a hajnal És megszervezzük az expedíciót befagyott pólusaink ellen Tulipánok perselyében keressük magunkat — és szétfröccsenünk arcunk zátonyán Térképek nélkül bolyongunk magunkban Az egyenesek köré tekerődtek bennünk felgöngyölődtek a járható utak A homlokunkon áléit madarak Fste a holnappal takarózunk Szikár és csontos mellünkben harangok szíve döng Hordlak, mint partok zubbonyát a tó.
