Irodalmi Szemle, 1970
1970/2 - Lengyel Balázs: A Kassák-parabola
vészi hitelét. Nem kevesebbre felel általánosságban, mint hogy van-e értelme felzilálni a kifejezés megszokott rendjét, ad-e valami többletet a kísérletezés, a világelemek szokatlan lebontása és újraépítése; in konkréto, Kassák költészetét illetőleg pedig arra válaszol: vajon valóságvágy, őszinte magakeresés, becsületes és hiteles teremtőakarat vezette-e a kereső költő rtollát? Tegyük csak egymás mellé, perdöntő dokumentumként, a versnek a háború előtti csavargásról szóló egy töredékét és az Egy ember élete megfelelő passzusát: végre hát végre eljött az idő s mi teljesek vagyunk mint a beojtott ják azt hittük márciusok arany lobogói seregnek fölöttünk a hattyúk fönt ültek a hintákon és két hangon nevettek az eduard téren föl akartam ajánlani magam a szegények asztalára de hajnalban eljöttek értünk a belga csendőrök még alig virradt a pisáló szobor előtt még nem álldogáltak a bedekkeres idegenek a piszkos utcák még azt hitték magukról, hogy komolyan párisban fekszenek nevettek ránk a városháza arany cirádái s mi mentünk láncba vert kezekkel a szakadó kékségben lefelé a lépcsőkön a krumplisütők megvasalt kályhái előtt kocsmák moslékjában s halkereskedések hajnali bűzében szegény csavargók kiket összecsordázott a rend s most haldoklik bennük az isten a rue moujfetar-ban kurvákkal találkoztunk boldog voltam nagyon örültem nekik hogy ilyen szépek a virradatban a ferdére meszelt szélben ferdére állt a kontyuk a nap gyémánt fátyol mögül kukucskált rájuk a tűzjalakről egész éjszaka virrasztottunk mint a szentek s most nyálaztam a cigarettájuk után ha csak megvakarhatnám a hátam nyöszörögte szittya ki nem régen még Csillébe készült messiásnak valaki fehér ágytakarót lobogtatott egy balkonról a szőke gyerekoroszra gondoltunk aki lángokból élt mint marinetti futurista istene és szerette Oroszországot jobban mint fiú az anyját most átdobják a belga határon s egy kék reggelen a kreml előtt jelakasztják segítsetek hát testvérek európa hozzánk hasonló szerencsétlen fiai segítsetekI segítsetek! én csak együgyű költő vagyok csak a hangomnak van éle mit ér ha valaki papírkarddal leszúrja a tumaromi boszorkányt 12 napig ültünk az egérszagú toloncházban 105-en voltunk egyetlen teremben nappal és éjjel éjjel és nappal éjjel az országutakra gondoltunk és poloskákat gyilkoltunk reggel meleg vizet kaptunk délben hideg kását s egész
