Irodalmi Szemle, 1970

1970/10 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Dokumentumok a Szlovák Tanácsköztársaságról — 1919 (Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1970)

A csönd mélységei ugyanolyan válto­zatos versekből áll, mint a többi egysé­ges sorozat. Itt újra felbukkan a köz­vetettség mint fonal, de nem annyi­ra konkrét, mint a Folyó a világ végén­ben volt, ahol a folyó térbeli dologra utalt, míg ebben a sorozatban a dolgo­kat a megnevezés előttiségük kapcsolja egybe; a kötet elején megnevezett idő ebben a megvilágításban újra problema­tikus lesz, de felmerül egy újabb (ugyan­csak a vers filozófiája szempontjából lényeges) kérdés: mi a csönd? A fele­let: „Amit csöndnek / hittem, nem csönd, én voltam süket.“ A „hangokból eszkabált hangfogó“ felismerést a Fo­gantatásban nem viszi tovább, így csak bölcselet marad — kihasználatlanul. A Fogantatás legizgalmasabb darabjának a Lényünk közös testébem tartom, a vers új lehetőségek felé tár ablakot; ki­tágítja az érzések és a gondolat hatá­rait. Szerkezete szigorú, teljes. Álljon itt eligazításul néhány idézet: „bárhová csengetsz ajtót én nyitok bárki csenget ajtót neked nyitok ahol ketten lakunk ahol mi vagyunk az utcák az ajtók a falak ott maga a távoliét kallódik el“ „Két helyen egyszerre megjelensz itt is ott is“ „Közülveszed velünk magadat" S közben a képek — ilyenek: „nehogy lecsitítsd valahogy a hullámot amott / az ének vizét / nehogy elboruljon a kottafüzet ötráncú homloka" meg: „kö­zös szemgödrünkbe hullt szemünk" stb. Kör alakú száraz jelenlétem tézise A vasárnap útjai és útvesztőiben valósul meg. Egy kis tévedéssel azt a verset (verseket?) is vehetjük ciklusnak. A költő kézen fogva vezeti az olvasót sza­kasztól szakaszig, mint Vergilius Dan­iét a Pokolban. Ez a költemény adja a kötet kulcsát, elolvasása után érthetővé válnak az eddig homályos viszonylatok, sok allegória konkretizálódik. Témák azonban ugyanúgy keverednek, mint a többi versekben; egy filozófiai állapot az uralkodó, mely végigvezet az út­vesztőkön. Talán nem véletlen, hogy ép­pen a hetedik ciklus címe A vasárnap útjai és útvesztői, megjelennek benne az előbbi hat nap képei, gondolatai, a költő hasonlít, összevet, ezért nem vé­letlen, hogy jóval higgadtabb, távlato- sabb verset kapunk, mint az előbbi hat csoportban. És végül A tengertáncos kilenc hó­napja, a fogantatástól a születésig tar­tó idő verse; a terhesség gyönyörű emb- rió-szívű himnusza. Rövid írásom ugyan nemegyszer el­mondja, hogy Marsall László szintetikus költő, s hogy akváriumában tartja a magyar irodalom sokkarú polipját, ám arról, hogy ismeri és gondozni tudja a távoli vizek lakóját, arról érthetőbben szól a Vízjelek, mint egy halom ma­gyarázat. Varga Imre Dokumentumok a Szlovák ' Tanácsköztársaságról — 1919 (Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1970, 234 oldal/ A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának Párttörténeti Intéze­te és az SZKP Történeti Intézete Milei György és Anton Smutný szerkesztésében jelentette meg ezt a hézagpótló doku­mentumgyűjteményt. Az első hetvennyolc dokumentum a szlovák munkásmozga­lomnak a monarchia felbomlásától a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásáig terjedő időszakát fogja át, további hat­van dokumentum pedig a Szlovák Ta­nácsköztársaság történetére vonatkozik, jelentős részüket szlovák vagy cseh ere­detiből fordították magyarra, igen sok okmányt pedig semmilyen gyűjtemény­ben nem tettek közzé. 1969-ben Kassán is kiadtak egy hasonló dokumentum- gyűjteményt szlovák nyelven, amely azonban kisebb terjedelmű.1 Egy szlovák tanácsköztársaság meg­alakításának terve először 1919. június 1 Slovenská republika rád. Výbor dokumentov. Východoslovenské vydavateľstvo Košice, 1969, 110 oldal és képmellékletek. Ismerte­tés: Historický časopis 1970/3 sz. 495. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom