Irodalmi Szemle, 1970

1970/10 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Dokumentumok a Szlovák Tanácsköztársaságról — 1919 (Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1970)

4-én került szóba a magyar Forradalmi Kormányzótanács ülésén. Kun Béla kü­lügyi népbiztos elgondolása szerint ez a Magyarországi Tanácsköztársaság része lett volna, amelynek államszövetségi a- lapon való átalakítását tervezte (lásd az 54. sz. okmányt). Az ú] állam, a Szlovák Tanácsköztársaság azonban — főleg Csi- cserin orosz külügyi népbiztos ellenvé­leménye folytán, amelyet Kun Béla fi­gyelembe vett — mint önálló szövetsé­ges szocialista köztársaság alakult meg. 1919. június 20-án, négy nappal az új állam kikiáltása után összeült Kassán a szlovák forradalmi végrehajtó bizottság, és élén Antonín Janoušekkel megválasz­totta a szlovák tanácskormányt, amely ténylegesen nem egész két hétig működ­hetett. A szlovák és a magyar tanács­állam viszonyának rendezésére az idő rövidsége miatt már nem került sor, a közzétett okmányok arra vallanak, hogy a konföderáció valamilyen formájáról lett volna szó. Ha föderalista alapon szervezték volna, akkor a magyar ta­nácskormányba legalább egy szlovák népbiztost kellett volna delegálni. Éppen azért, mert a Szlovák Tanácsköztársasá­got szuverén államként kívánták kifej­leszteni, a magyar tanácskormányban senki sem képviselte a szlovák föld la­kosait. Ugyanakkor a két kormány kö­veteket sem cserélt, míg a szlovák ta­nácskormány követet delegált az ukrán tanácskormányhoz. (Csak a rend ked­véért jegyezzük meg, hogy Moszkvában volt Rudnyánszky Endre személyében magyar szovjetkövet. Lenin kormánya vi­szont nem delegált követet Budapestre.) Azt tudjuk, hogy a cseh nemzetiségű Antonín Janoušek híve volt egy cseh­szlovák föderatív tanácsköztársaságnak, arról azonban nincs bizonyítékunk, hogy a szlovák tanácskormány tagjai kivétel nélkül egyetértettek volna vele. Sőt, már a Medvecký-féle kompiláció megjelenése óta ismeretes, hogy a kassai tanácskor­mány tagjai közt a szlovák kérdés meg­oldása tekintetében háromféle (cseh­szlovák, autonóm és magyarbarát irány­zat élt). A Szlovák és Magyar Tanács- köztársaság határait népszavazás útján állapították volna meg. (167. o.) A ma­gyar Tanácsok Országos Gyűlésébe azért nem választották a szlovák forradalmi végrehajtó bizottság és tanácskormány tagjait, mert ők egy másik államalaku­latot képviseltek. Figyelemre méltó a 103. sz. okmány, amely a „Szlovák For­radalmi Kormányzótanács III. hadtesté­nek“ mozgósítási parancsa. Ez olyan be­nyomást kelt, mintha a magyar és a szlovák tanácskormány már megegye­zett volna, hogy a Clémenceau-vonaitól északra levő területen található katonai parancsnokságok és alakulatok a kassai tanácskormány rendelkezése alá kerül­nek. A közelebbi magyarázat azonban mind az előszóból, mind a lábjegyzetek­ből hiányzik. Ágoston Péter naplója ré­vén tudjuk, hogy Kun Béla szándéka volt a háborút a szlovák tanácskormány nevében folytatni, hogy az antantot a Janoušekkel való tárgyalásra kénysze­rítse. Ám ezt a tervet is elejtette, úgy­hogy Münnich Ferencnek a szlovák Vö­rös Hadsereg főparancsnokává való ki­nevezése (109. számú okmány) voltakép­pen papiroson maradt. (Münnich apai ágon szepesi származású, de ő maga a Fejér megyei Seregélyesen született.) Az idő rövidsége miatt egyetlen szlovák vö­rös ezred alakult, amelynek pótzászló­alja a Miskolcra költözött szlovák ta­nácskormány testőrségét képezte, s a proletárdiktatúra bukása után szétszé­ledt. A felhasznált irodalomból hiányoljuk Miloš Gosiorovský O sovietoch na Slo­vensku roku 1919 című cikkét.2 A Szlovák Tanácsköztársaság kormá­nya a 110. sz. okmány tanúsága szerint hivatalos lapot is készült kiadni, az idő­hiány miatt azonban csak a napi sajtó­ban tehette közzé rendeleteit. Ezek fő­leg a nagybirtokok szocializálásával fog­lalkoztak, míg a kis- és középbirtokokat magyar mintára meghagyták az egyéni­leg gazdálkodó parasztok tulajdonában. Átmenetileg a magyarországi Forradalmi Kormányzótanácsnak a Tanácsköztársa­ság (volt Budapesti Közlöny) című hi­vatalos lapban megjelent rendeletei is érvényesek voltak. Helyes az okmánygyűjtemény szer­kesztőinek az a megállapítása, hogy Ja­noušek nem volt reálisan gondolkodó politikus. Nem számolt azzal a ténnyel, hogy saját nemzetének proletártömegei 2 Megjelent a Nová Mysl 1949. évi szeptem­beri számában, a magyar fordítás pedig (a szlovák eredetiben kihagyott részletekkel együtt) a Társadalmi Szemle 1950. évi 7—8. számában. A magyar fordítás nem a Nová Myslben megjelent szöveg, hanem az ere­deti kézirat alapján készült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom