Irodalmi Szemle, 1970

1970/10 - FIGYELŐ - Aich Péter: A csapda (Joseph Heller: A 22-es csapdája)

távlatokat, amelyekre Heller enyhe célzásokkal, ragyogó allegóriákkal és rejtett komolysággal, sőt, egy helyütt megdöbbentően tragikus szcenáriával utal. Ekkor azonban már a regény végefelé járunk, s a főhős Yossarian egy római kirándulás élményei során összegezi háborús tapasztalatait:

„Vad volt az éjszaka. Vékony ingben, cafatos nadrágban kisfiú lépdelt ki a sötétségből mezítláb. A kisfiúnak fekete haja volt, borbély kellett volna neki, meg cipő, zokni. Beteges, sápadt arca szomorú volt. Ahogy ment, talpa ijesztő, lágy, cuppogó hangot adott a nedves járda esővíztócsáiban, és szegényke Yossariant mérhetetlen szánalomra indította; legszívesebben ököllel verte volna szét azt a szomorú, sápadt, beteges arcát, hogy kiüsse a létből: ne emlékeztessen az összes többi sápadt, szomorú, beteg gyerekre Olaszország-szerte, akiknek mind-mind borbélyra, zoknira és cipőre volna szükségük. Ez a kisfiú eszébe... juttatott... minden reszkető, butító nyomorúságot ebben a világban, mely soha nem tudott elég meleget, elegendő ennivalót, elegendő igazságot adni összes lakójának, hanem csak egy maroknyi ügyeskedőnek, egy maroknyi gátlástalannak. Micsoda tetves világ ez! Yossarian eltűnődött, hogy vajon menynyien nyomorognak ezen az éjszakán még az ő virágzó hazájában is, hányan laknak putriban, hány férj részeg, hány feleséget vernek, hány gyereket szidnak, kínoznak, dobnak utcára. Hány család éhezik olyan ételre, amit nem tud megfizetni? Hány szív szakadt meg? Hány öngyilkosságot követnek el ugyanezen az éjszakán, hányan őrülnek meg? Hány svábbogár és hány háziúr diadalmaskodik? Hány győztes lesz vesztes, ha jobban megnézzük, hány siker bukás, hány gazdag szegény? Hány nagymenő lesz kísmuki, hány boldog befejezés boldogtalan befejezés? Hány becsületes emberből lesz hazug ember, hány bátorból gyáva, hány hűségesből áruló, hány fel- magasztaltból lealjasult, hány bizalmi poszton tündöklő elöljáró adja el a lelkét a hátsó ajtónál olcsó pénzért, és hánynak nem is volt lelke soha? Hány tiszta, egyenes útból lesz piszkos, görbe útvesztő?"

A mondat: „Hány boldog befejezés (lesz) boldogtalan befejezés?", — valamint az idézet utolsó mondata kulcsfontosságú az egész mű értékelésében. Róma visszafoglalása után (ekkor pereg a regény) a fasizmus feletti győzelem már biztos, csupán idő kérdése, s az idézett mondat frappánsan utal mindarra, ami ezzel összefügg s ami mögötte rejlik: az előzményekre és az adódó következményekre. Yossarian ösztönösen érzi a közeledő veszélyt:

„Az éjszakát rémület töltötte be, és Yossarian most már tudni vélte, mit érezhetett Krisztus, amikor bejárta a földet: mint az elmegyógyász a dilisekkel telizsúfolt kórtermet, mint a meglopott áldozat a tolvajokkal telezsúfolt börtönt! Milyen üdítő látvány lehetett neki egy leprás!"

Heller nem téveszti szem elől a fasizmus legyőzésének fontosságát, csak éppen — mint már utaltunk rá — nem ez mondanivalójának lényege. A groteszk, sőt abszurd helyzetek humora a keserű realitást tükrözi, s ez a maga nemében az adott realitás egyetlen lehetséges kifejezője. E paradoxon azon az egyszerű tételen nyugszik, hogy ez a háború, Amerika és Németország háborúja, abszurd. Az abszurdot tehát legreálisabb abszurd módon ábrázolni.

A 22-es csapdája tulajdonképpen a leszerelni akaró Yossarian viszontagságairól mesél. Yossariannak mint bombázótisztnek s vele együtt több más társának is hivatalosan megvolt az a lehetősége, hogy bizonyos mennyiségű harci bevetés után leszereljen. Ezt más egységeknél többnyire be is tartják, s a helyükre újonnan kiképzett pilótákat vezényelnek, ám Yossariannak az a balszerencséje, hogy ezredparancsnoka, Cathcart ezredes karrierizmusból, mert tábornok akar lenni, s mert be akar kerülni az újságba, állandóan emeli a bevetések számát. A katona köteles teljesíteni felettese parancsát, s így Yossarian is csak azt tudja elérni, hogy mesterkedéseivel (pl. a századnál tömeges hasmenést idéz elő, a parancsnokság térképén titokban odébb tolja a frontvonalat) egy-egy bevetést lehetetlenné tesz. Mégis jó kibúvó kínálkozik: az őrültek, kezükben orvosi bizonyítvánnyal, leszerelhetnek. Csakhamar kiderül azonban, hogy az is csalóka remény, s az is, amit a regény címe rejt:

„Csak egy csapda volt, és ez a 22-es csapdája, amely leszögezte, hogy bárki, aki közvetlen és valóságos veszélyben a saját biztonságára gondol, az a döntésre