Irodalmi Szemle, 1969
1969/9 - JEGYZETEK - Fügedi Elek: Magam védelmében
Novomeský-, Beniak-, Žarnov-fordítása is. Épp a Szalatnai szerint általam nem ismert Esti Újságban, amelyet a Magyar Újsággal s egyéb szlovákiai magyar lapokkal együtt kétszer kellett átnéznem: először több mint tíz évvel ezelőtt mint fordításgyűjtő szenvedéllyel megvert „magánzó“, majd mint a cseh és szlovák irodalom készülő magyar bibliográfiájának munkatársa (aki ebben a minőségben csupán az időszaki sajtótermékeknek közel félmillió oldalát nézte át, főleg az 1919—1945-ös évekből, mivel az általam is ismert, 1945 utáni csehszlovákiai anyagot nagyjából már feldolgozták mások is) fedeztem fel egy olyan Garzuly-fordítást, amely mellől valami okból elmaradt a költő — Novomeský — neve. — Habár egy tucat fordítás nem sok, nem vehetem rossz néven, ha Szalatnai Rezső hiányolja Garzuly nevének megemlítését. S hogy még teljesebb legyen azoknak a fordítóknak névsora, akik a cseh és szlovák költészetet 1945 előtt nálunk népszerűsítették, hadd álljon itt még néhány név: Telekes Béla. Palotai Boris, Horovic Tivadar, Mácza János, Benyó Antal, Körösi György, Borka Géza, Tilkovszky Béla, Feleki Sándor, Marek Antal, Csorba Tibor, Bolya Lajos, Komlós Aladár, Szenes Erzsi, Elek Alfréd, Morvay Gyula, Gömöri Jenő és Vietorisz József, bár tudtommal a főleg Vrchlickýt fordító Telekesen kívül egyiknél sem éri el a fordítások száma a tízet, sőt legtöbbször annak a felét sem. Talán elhiszi nekem Szalatnai Rezső, hogy ismertem mind a Házy Ferenc, mind a Petneházy Ferenc név alatt megjelent fordításokat, s hogy rájöttem: a két fordító azonos. A Magyar Figyelőben található Krasko- és Brezina-fordítás(ok), a Magyar Minervában közölt Wolker-átültetés alatt a Házy Ferenc név áll, a néhány évvel később megjelent Szlovenszkói magyar írók antológiájának 1. és 3. kötetében azonban már Petneházy Ferenc fordításaiként szerepelnek ezek a versek. Franyó Zoltánnak, a sokoldalú és termékeny műfordítónak nevét a kéziratomban helyesen írtam, nem Fraňo-nak. A szerkesztőségben csúszhatott be a hiba az átgépelésnél, vagy a nyomdában. De mivel alkalmam volt átfutni a kefelevonatot, részben én is hibás vagyok a sajnálatos névferdítésben. Csak abban bízom, hogy a legtöbb olvasó rögtön tudta, kiről van szó, s nem „rejtélyt“ látott benne, hanem elírást. František Halas Staré ženy című versének nemcsak Anton Straka átköltésében, önálló kötetben megjelent fordítását ismerem (ezt az egyet kellett megemlítenem, hiszen önálló kötetben jelent meg, amely más fordítást nem is tartalmazott), és ugyanennek a fordításnak még két közlését (Szép Szó és József Attila összes művei IV., mivel József A. javított Straka szövegén), hanem Vozári Dezsőnek Öreg asszonyok címen a Magyar Újságban megjelent fordítását is, valamint Vas Istvánnak az 1953-as Cseh és szlovák költők antológiájában Öregasszonyok keze cím alatt közölt fordítását, illetve részlet-fordítását. Arról nincs tudomásom, hogy a Magyar Hírlapban megjelentek volna Kövesdi Lászlótól Krasko-fordítások. Viszont tudok itt két Krasko’-versről, amelyet „Szabó“ László ültetett át. Feltételezem, hogy ez a Szabó László egyenlő Szalatnai Kövesdi Lászlójával. Azt hiszem, feltételezhetem azt is, hogy Kövesdi egész kötetnyi Krasko-fordítása (Nox et solitudo) csak kéziratban létezik, kötetben nem jelent meg, mivel különben Szalatnai szememre vetette volna táblázatomból való kimaradását. Figyelmemet biztosan „elkerülték“ 1945 után megjelent fordítások, ha ezek magyar- országi (vagy más külföldi), nehezen hozzáférhető lapokban láttak napvilágot. Arról azonban véletlenül tudtam, hogy a Vigíliában jelent meg Brezina-fordítás, és közleményem leadása után a készülő bibliográfia kéziratának cseh részéből (amelynek átnézése után csak a lényegesnél alacsonyabban megadott Vrchlický-adataimat kellett pótlólag módosítanom) a kártyáimon már pótolhattam a hiányt. Azt viszont, hogy ezekről a fordításokról volt-e tudomásom vagy sem, nem tudhatta Szalatnai, mivel a különböző Brezina-fordítások száma még ezekkel sem éri el a 30-at, a név szerinti említés alsó határát. Az első köztársaság idején azonban aránylag sokat fordítottak tőle: 17 verset, számos utánközléssel. Vagyis itt el kell ismernem egy adag „hebe- hurgyaságot“: az 1945 előtti pár neves felsorolásban szerepelnie kellene a 4. helyen.*) *) Még két helyen szorul helyesbítésre közleményem (kéziratban helyesen volt): Hviezdoslav S nem lesz több elnyomottja nem 5-ször, hanem 7-szer jelent meg kötetben (150. oldal alján), és az utolsó bekezdés első sorában: nem szlovákra fordítottak 1580 verset, hanem csehre, ahogy erre a Nagyvilág ismertetője is könnyen rájött.
