Irodalmi Szemle, 1969
1969/5 - DISPUTA - Teleki Tibor: Gondolkodáslélektani szempontok
huzamosabb ideig más nyelvi közösségben él. Azonban az ilyen típusú embereknek soha nem lesz mindegy, hogy milyen nyelven beszélnek, mert a nyelvet (idegen nyelvet) ugyan már tökéletesen tudják, de mindig szükségük van hosszabb-rövidebb átorientá- lódási időre, melynek során részben függetlenítik magukat a korábban vagy gyakrabban beszélt nyelv logikai és nyelvi struktúrabázisának azonosítási technikájától, illetve beleilleszkednek a másik azonosítási technikába. Sajnos, a tudomány e kérdéseket még nem tárgyalta kellő alapossággal, s e helyütt mi sem vállalkozhattunk részletes, minden összefüggést feltáró taglalásra; így magát a nyelvi és a logikai struktúra összefüggéseit csak nagy általánosságban és csak vázlatosan ismertethettük. Annyi azonban az eddigi fejtegetés során is bizonyítottnak tekinthető, hogy a nyelv szerepe nemcsak az ismeretek gyarapításában jelentős, hanem a gondolkodás módját is meghatározza. Azt is jelenti ez, hogy két különböző nyelven már maga a gondolkodás befolyása sem azonos egymással, vagyis a gondolatok nem párhuzamos megfelelései egymásnak, amikor a német, a szlovák, a magyar anyanyelvű ember egymástól függetlenül megszerkeszti és kimondja a következő mondatokat: Dér Tisch 1st braun — Stôl jé hnedý — Az asztal barna; Die Mutter ist schön — Matka je pekná — Édesanyám szép. A felsorolt hat mondat logikai szerkezete egymással lehet azonos, de a nyelvi sajátosságok (az egyes nyelveken belül, de főként más nyelvek között) eltérően motiválják, s mindez jelentős eltéréseket okoz nemcsak a nyelvben, hanem magában a szemléletben is. A különböző nyelvek a külvilág jelenségeihez nincsenek hozzánőve, s noha annak alapján jönnek létre, mindig belsőleg szervezettek, vagyis külvilág és nyelv kapcsolatában nem a kauzalitás uralkodik, hanem a szignifikálás, ez azonban a nyelv belső szervezettségének törvényei szerint realizálódik. Ha képletesen akarnók kifejezni magunkat, azt mondhatnánk, hogy az emberiség szemléletmódjának viszonylagos egységét a közös és közvetlen tapasztalatok determinálják; s a nyelv a szemléletmód további unifikálódásához a felhalmozott ismeretek tartalmi közvetítésével járul hozzá csupán; a különféle nyelvek belső szervezettsége, struktúrája a szemléleti differenciálódásnak nyújt kedvező talajt. A nyelvek változékonysága azonban mindig eleven erőként hat, s a nyelvek között levő közvetlen kapcsolatok, a nyelvek érintkezése hosszú lejáratú kiegyenlítődést eredményezhetnek a nyelvek fűzött és a szemléletmódban is, s lényegében el is tüntethetik ezeket a különbségeket. A szubjektum életét, gondolkodásmódját és nyelvi struktúrabázisát azonban ez annyiban érinti, hogy az egyén mindig a mindenkori nyelvi állapot formáit, ill. annak egy részét sajátítja el, s eszerint gondolkodik. Mindenekelőtt az állapítható meg itt, hogy az egyes nyelvek nyelvi figyelme nagyon eltérő, az egyik részletezőbb, mint a másik, az egyik egészen más mozzanatokat emel ki a valóságból, mint a másik, tehát minden nyelvben sajátos szemlélet érvényesül, s az egyén nemcsak a nyelvet, hanem a nyelvvel együtt a szemléletmódot is átveszi. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az egyén a nyelv rabságában él, sőt azt sem, hogy egyetlen nyelv rabságában; sőt azt sem jelenti, hogy a világ csak annyiban ismerhető meg, amennyiben a nyelv lehetővé teszi. Itt azonban feltétlenül különbséget kell tennünk gnoszeológiai értelemben vett tudományos megismerés és iskolai ismeretszerzés között, mert míg az első valóban nem kiszolgáltatottja a nyelvnek, a másik — az iskolai ismeretelsajátítás — elképzelhetelen a tényleges fizikai inger szerepében fellépő nyelvi információ nélkül. Az iskolai ismeretelsajátítás legfontosabb feladata, mely a társadalmilag megszervezett oktatás rendszerességéhez vezet, végső sorban a már meglevő, általánosított, elméleti ismeretek elsajátítása, s ezeknek közvetítésében a szónak (tailkönyvé, tanítóé) van felülmúlhatatlan szerepe. A tanulók ennek segítségével jutnak el az egyes tudományágak alapjait alkotó ismeretek rendszeréig.34 Közismert, hogy az oktatási folyamatban és az életben a tanulókat komplex ingerek érik, s ezeknek az ingereknek az észlelésében az erőteljesebb komponensek elfedik a gyengébbeket. A nyelv épp azzal járul hozzá az oktatás kedvezőbb feltételeinek 33 Rubinstejn i. m. 689. 1. 34 Skalová i. m. 107. 1.
