Irodalmi Szemle, 1969
1969/8 - FIGYELŐ - Poór János: Néhány gondolat
a tettesekre két és fél évi fogságot kér (ő is belement már a játékba), csak a hivatalos forma kedvéért teszi. S valóban, a védő teljes felmentést javasol kártérítéssel, mondván: a modern gazdasági fejlődés kegyetlen és könyörtelen, a két vádlott műalkotása ezt a kegyetlenséget és könyörtelenséget akarta kifejezni. Igaz, durva garázdaság és dologi kár esett, de ha úgy vesszük, minden művészi alkotás tartalmazza ezt a két elemet, mert elképzelhető olyan művészellenes elmélet, amelynek értelmében valamennyi művészet azáltal, hogy az anyagot megváltoztatja, átalakítja, sőt kifejezetten el is ronthatja, dologi károkozásnak fogható fel. Böll iróniája és humora nem tesz komikussá senkit és semmit, gunyorossága a legtisztább bírálatban valósul meg. A legerősebb kritikát tehát a hadsereg és a hatóság, az államapparátus két legfontosabb pillére kapja, de a gazdasági és közéletet is alaposan célba veszi. A jellemék jól szabott öltönyök — pompásan feszülnek viselőiken. Böllnek sajátos a prózája, vannak írásai, ahol az olvasó figyelme könnyedén siklik a szövegen, itt viszont a hosszú többszörösen alárendelt mondatok szövevényében csak úgy igazodik el az ember, ha a mondat főfonalát el nem veszítve, valósággal végigtanulmányozza a mondatot. A fordító, Gáli József nagyszerűen megbirkózott a bonyolult feladattal. Nagy Judit Néhány gondolat Bartha János, Horváth Tibor, J. Nagy Mária, Szabó Zoltán .Kis magyar statisztika című könyvéről A könyvet, amely 1968-ban a Bukaresti Irodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg, szerzői azzal a céllal írták, hogy az irodalmi műveltségre vágyó olvasó stilisztikai ismeretei bővüljenek, s hogy a nem szakemberek körében is ismertekké váljanak a stilisztika mint tudomány eredményei, problémái. Terjedelmét tekintve nem meríti ki a stilisztika tárgykörébe tartozó összes problémák mennyiségét, ennek ellenére nagy segítséget nyújt az irodalmi alkotások elemzéséhez, megértéséhez. Itt szeretném külön megemlíteni Bartha János nevét, aki értékes gondolatokkal gazdagította a könyv mondanivalóját. A mű első fejezete a stilisztika rövid történetét mutatja be. Ennek keretén belül a szerzők hangsúlyozzák a stilisztika történelmi fejlődésének azokat a pontjait, amelyek a modern stilisztika kialakulását nagyban befolyásolták, így pl. a francia stilisztikai iskolát (Charles Bally) és az orosz formalistákat (Roman Jakobson). Helyeslően értékelik napjaink stilisztikai irányzatait, foglalkoznak a matematikai módszerek (szógyakoriság) és az információ-elmélet s a stilisztika viszonyával is. Rámutatnak olyan hibás nézetekre, amelyek egyoldalúan, a valóságból kiragadva vizsgálják az irodalmi alkotások és a stilisztika kérdéseit. A könyv második fejezete a stilisztika tárgyának a kérdéseivel foglalkozik. A szerzők utalnak a stilisztika tárgykörével kapcsolatos nézetek különbözőségére. Elemzik az expresszivitás mint funkció kérdéseit, a nyelvi elemek (szavak, hangok) kifejezővé válásának problémáit. Részletesen meghatározzák a stílus tényezőit, foglalkoznak a stílusok osztályozásának elméleti kérdéseivel és a stilisztika vizsgálódási formáival és módjaival. Aránylag széles teret szentelnek a stilisztikai elemzések problémáinak, rámutatnak az általánosan elfogadott útmutatásokra, de nem ismernek el semmilyen sematikus elemzési eljárást. A fejezet záróegységét a stilisztikai elemzések főbb követelményei és a stílusjellemzés kérdései alkotják. Napjaink stíluskutatóihoz hasonlóan ők is foglalkoznak a nyelv zeneiségének kérdéseivel. Utalnak a beszéd zenei hatására, a hanghatás fajtáira. Bővebben foglalkoznak a hangzás alkotóelemeivel, a magánhangzók és mássalhangzók eloszlásának arányával, a hangzóismétlés szerepével. „A hanghatás elválaszthatatlan a jelentés hangulatától." Ennek tudatában helyesen állapítják meg, hogy a kellemes hangzást esetenként rontja a negatív jelentés. Szerintük a hangok (hangzók) kifejező értékűvé csak megfelelő szövegkörnyezetben, a jelentés segítségé
