Irodalmi Szemle, 1969
1969/8 - FIGYELŐ - Poór János: Néhány gondolat
vei válhatnak, tehát nincs állandó kifejező funkciójuk. Irodalmi alkotások soraival bizonyítják a hangulatfestés és hangutánzás stilisztikai szerepét, a költők tudatos, a célnak megfelelő válogatását; pl. Csokonai A magánossághoz című versében tudatosan halmozza a lágy hatású „1“ hangzót, a tartalomnak megfelelően. A verstani elemek expresz- szív lehetőségeit mérlegelve elemzik a ritmusváltás hatását. Az elmondottakból érezhető, hogy milyen stilisztikai szerephez juthatnak a hangtani elemek egyes irodalmi alkotásokban, megfelelő helyzetben. A szavak expresszív tulajdonságait vizsgálva megállapítják a szövegkörnyezet, szójelentés és szóhangulat, értelemárnyalat stb. jelentőségét. Néhány gondolat segítségével érzékeltetik a szinonimák, a rokon értelem hatását az érzelmekre. Hasonlóan elemzik a tömörítés, az enyhítés, a szépítés, a túlzás és nagyítás stilisztikai mibenlétét. A szókészlet stílusrétegeit vizsgálva meghatározzák a csoportnyelvi szavak, archaizmusok, tájszók stiláris értékét, azok felhasználásának kritériumait, stilisztikai funkciójukat. Behatóan elemzik az érzékeltetés kérdéseit. Szerintük a szubjektív élmény mindig a szavakból szőtt konkrét képekben tükröződik vissza. Foglalkoznak a képek fajtáival, stilisztikai szerepükkel, a hangulatkeltés és az érzékeltetés kérdéseivel. Megállapítják, hogy a hangulat- keltés és az érzékeltetés megkülönböztethető, de nem választható el egymástól, tehát együttesen nyújtanak művészi élményt. Ebből következtethető az a tény, hogy a költői kép csak a szövegben él, tudatosan, egyénien megalkotott környezetben. A képek vizsgálatának kérdéseivel foglalkozva rögzítik, hogy elsődleges feladatunk a kép értelmének megfejtése, a következő lépés: „mit?" jelenít meg a költő, és „milyen?" nyelvi elemek segítségével alkotja meg a képet. A nyelv elsődleges funkcióját, a közlést, csak a mondatok segítségével tölti be. A mondat meghatározását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a mondanivalót elsősorban mondatainkból ismerhetjük meg. így a legújabb stilisztikai irányzatok jelentős figyelmet szentelnek a mondatok stiláris értékének, sőt a mondatok vizsgálatát a stilisztika egyik legfontosabb tárgykörének, feladatának tekintik. A könyv írói sokoldalúan elemzik a mondatok stilisztikai értékét, külön egységben foglalkoznak a mondatfajták és a mondatrészek stiláris szerepével. Elemzik a szórend és a mondatrend kérdéseit, a szórend megváltoztatásának stílushatását. A rövid, egyszerű mondatok stiláris szerepét abban látják, hogy fokozzák az események gyors pergését, a drámaiságot. A szóismétlés kérdéseit elemezve megállapítják, hogy ezek segítségével erősítjük, nyomósítjuk a tartalmat. A halmozás lényegét elemezve megállapítják, hogy ezek segítségével erősítjük az érzelmi behatást. S végül néhány szó a hiányos és tagolatlan mondatok stilisztikai szerepéről. Kifejező erejüket tömörségüknek köszönhetik, növelik a figyelmet, gyors cselekvést, feszültséget érzékeltetnek. Befejezésül szeretnék utalni a könyv utolsó szakaszára, amely stilisztikai elemzéseket tartalmaz. Nagy költőink egy-egy verséről komplex elemzést közölnek, ezekből olyan ismeretekre tehetünk szert, amelyek az iskolai irodalmi oktatásban is fölhasználhatók. A Kis magyar stilisztika című tanulmánykötet jelentőségét növeli az a tény, hogy mindeddig hasonló, összefoglaló jellegű könyv alig jelent meg magyar szerzők tollából. Szerzőit csak dicséret illetheti, mert gazdagították a magyar stilisztikai kutatások eredményeit, és könnyen felhasználható „szakirodalmat“ adtak a magyar szakos pedagógusok és az olvasók széles táborának kezébe. Poór János
