Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - HAZAI FÓRUM - Mihályi Géza: Időben és térben
az iparban a munkatermelékenység színvonala magasabb, mint a mezőgazdaságban. Ennek következtében a munkaerőnek a népgazdasági ágak közötti újraelosztására kerül sor. Az iparban, építőiparban és a közlekedésben növekszik a foglalkoztatottak száma, a mezőgazdaságban dolgozók száma viszont erőteljesen csökken. Az Amerikai Egyesült Államokban távlati tervek szerint 1972-ben a munkaképes lakosságnak csak 5 százaléka fog a mezőgazdaságban dolgozni. A mezőgazdaságban a növekvő beruházások, gépi technika bevezetése, a nagy hatásfokú vegyi anyagok alkalmazása következtében növekszik a holtmunka részaránya, és szükségszerűen csökken az élőmunka mennyisége. Munkaerő-felesleg keletkezik, amely helyi munkalehetőség hiányában elvándorlásra kényszerül. Már az 1961-es népszámlálás adatai szerint 42 000 ember jár Dél-Szlovákiából más területekre dolgozni. Statisztikai becslések szerint a Dél-Szlovákiából más területekre irányuló munkaerőmozgás ma kb. 66 000—70 000-t tesz ki. Sokan keresnek munkalehetőséget Szlovákia ipari és építkezési központjaiban: Kassán, Pozsonyban, a Magas-Tátrában, de vannak olyanok is, akik Csehországban lépnek munkaviszonyba. A munkaalkalmak után vándorlók nagy része sok esetben 100—250 km távolságra, egy-két hetes időszakokra utazik el családjától. A munkaerő-vándorlásnak számos negatív — gazdasági, kulturális, szociális stb. — következménye van. A „vándormunkások“ alkalmazása többletköltséget jelent az egyes vállalatoknak. A munkásszállók üzemeltetése, az utazási költségek megtérítése, a távolsági pótdíj fizetése a magasabb önköltségben jelentkezik. A munkaerőelvándorlást nem tekinthetjük a dolgozókat „kibocsátó terület“ vagy „anyaterület“ gazdasági elmaradását előidéző egyedüli oknak, de vitathatatlan, hogy befolyással van e területrész gazdasági növekedésének ütemére. A munkaerő-elvándorlás következtében Dél-Szlovákia nem rendelkezhet a munkaképes lakosság által kitermelt érték egész volumenével, mivel a foglalkoztatottak egy része más területeken kapcsolódik bele az anyagi javak termelésébe. A dolgozók munkabérük formájában az általuk kitermelt új értéknek csak a személyes fogyasztásra szolgáló részét kapják kézhez. Ennek következtében a foglalkoztatás helyén történő kiadások összegét leszámítva, fizetésüknek csak egy részéé jut el családjukhoz, állandó lakhelyükre. A munkabért túlhaladó kitermelt új érték a társadalmi közös fogyasztási alapba (pl. béradó formájában) vagy pedig a vállalati alapokba (fejlesztési alap, nyereség és jutalmazási alap) vezetődik el. Ezeknek a pénzeszközöknek az újraelosztási folyamatban esetleg bizonyos része visszakerülhet az anyaterületre. A pénzeszközök túlnyomó része azonban a kitermelő területen marad. Az ilyen elosztási folyamat Dél-Szlovákia további lemaradását idézheti elő. A munkaerő-elvándorlás káros következménye az irányító és közigazgatási szervek tevékenységének hatékonyságcsökkenésében is jelentkezhet. Az elvándorlás következtében Dél-Szlovákia polgárai gyakran a munkahelyükön lépnek fel egyes követelményeikkel, és így Dél-Szlovákiában csökken a lakosságnak az irányító szervekre gyakorolt hatóereje, közvetett vagy közvetlen részvétele a helyi problémák megoldásában. Az egyirányú munkaerőmozgás további káros hatása a dolgozók szakképzettségi összetételéből adódik. A dél-szlovákiai „szabad munkaerő-tartalék“ nagy részét a mezőgazdaságból elvándorolt dolgozók képezik. Üj munkahelyükön rendszerint szak- képzettséget nem igénylő egyszerű és segédmunkák végzésére osztják be ezeket a dolgozókat. A szakképzettség nélküli munkaerő elvándorlása törvényszerűen csökkenti Dél’-Szlovákiában a közép- és főiskolai végzettségű dolgozók foglalkoztatásának szükségességét is. Az elvándorló, szakképzettség nélküli dolgozók munkafolyamatának irányítását és vezetését a munkaalkalmat biztosító terület szakképzetlen! vagy a szükségesnél alacsonyabb szintű szakképzettséggel rendelkező alkalmazottai végzik. Ezzel magyarázható részben, hogy Dél-Szlovákiából sok esetben a megfelelő szakképzettséggel rendelkező munkaerők is elvándorlásra kényszerülnek. A már hosszabb ideje más területeken foglalkoztatott dolgozóknak elsősorban anyagi és életszükségleteik kielégítése a fő céljuk. A jobb kereseti lehetőség, a gyors bér- növekedés utáni vágy gyakran azt eredményezi, hogy ezek az emberek közömbösekké válnak gyermekeik továbbtanulásával és szakképzettségük növelésének szorgalmazásával kapcsolatban is. Részben ezzel is magyarázható, hogy a magyar nemzetiségű
