Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - HAZAI FÓRUM - Kecskés László: A komáromi szekeresgazdák
volt erősítve. A ikisefa közepét erős, de rövid vontatókötéllel dolgozták össze, e kötélnek a másik fele hurokban végződött. A kisefakötél hurkát és a vontatókötél hurkát ügyes bújtatással egy röviid, vastag fadarabbal, az úgynevezett vezérfával (kapcsolták össze. Ez a leleményes szerkezet azt a célt szolgálta, hogy baj esetén a vezérfa kihúzásával el lehessen oldani az állatokat a hajótól, ami egyébként csak a drága vontatókötél elvágásával lett volna lehetséges. A teljesen leegyszerűsített lószerszám is úgy volt összeállítva, hogy ki lehessen használni vele a lovak húzóerejét, veszély esetén pedig könnyen ki tudják belőle szabadítani a bajba jutott állatokat. A vontatás lebonyolítása a következőképpen történt: A szekeresgazdák rokoni és baráti alapon önkéntesen vontatócsoportokat alakítottak ki. Egy-egy ilyen vontatócsoportnak megvolt a maga — tekintélyi alapon kiválasztódott — vezetője. Ö tárgyalt a megrendelőkkel, és ő vállalta el a vontatást. Ezután 'megvitatták a teendőket, a hajók terhelése és nagysága arányában kialakították a vontatóegységeket, ha szükséges volt, embereiket fogadtak a hajtók létszámának kiegészítésére, majd megkezdődött a vontatás. A hajókat általában kettesével összekötve vontatták. Két közepes nagyságú megrakott tölgyfa haijó vontatásához a következő vontatóegységre volt szükség: 5—9 hajós; 2 vontatógazda; 1 kurtulyás (kurtulás ], 20—30 hajtó; 30—38 ló. A vontatóegységet a komáromiak „cuWc“-nak nevezték. A vontatás Irányítói a vontatógazdák voltak, akik a hajón tartózkodtak, és szócső segítségével .irányították a vontatókat. Ismerték a folyó minden zátonyát, forgóját, mélységét és folyási sebességét. * A cukk mellett a folyóparton, gyalogosan vagy .lóháton ,a kurtulyás (kurtulás) haladt, kezében egy hosszú csáklyával. A kurtulyás állandóan a. terepet kémlelte, és a vontatókötelet figyelte, s ha az valamiben elakadt, kiszabadította. A lovak a parton párosával haladtaik. Általában az első és az utolsó pár ló egyikén nyeregben ült a hajtó, a többi pedig — minden pár lő mellett egy hajtó — gyalogosan vigyázott állataira. A hajókötél a folyó partjával hegyesszöget alkotott, a vontatólovak tehát nam előre haladtak, a vontatókötél meghosszabbításának irányában, hanem kissé oldalvást előre. Az utolsó vagy a két utolsó pár ló ezért általában vízben gázolt. A vontatás kiváló helyismeretet, nagy szaktudást és rendkívüli lélekjelenlétet igénylő, veszélyes foglalkozás volt. Ezért a cukk minden egyes tagjának állandó pontos A jelentősebb szekérfuvarok végállomásai A helységnevek melletti szám a Komáromtól váló távolságot jelenti kilométerben
