Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - HAZAI FÓRUM - Kecskés László: A komáromi szekeresgazdák
együttműködése elengedhetetlen követelmény volt. Ha csak egyetlen ló botlott Is el, vagy süllyedt bele az iszapba, a hajtónak azonnal intézkednie kellett, mégpedig helyesen, mert ellenkező esetben az összes ló elpusztulhatott, esetleg a hajó is tönkremehetett. A vontatás legveszedelmesebb ellensége a hirtelen kerekedett szélvihar volt, mely a hajót elsodorva, könnyen vízbe ránthatta az összes lovat. Ilyenkor a vezérfa kihúzásával szétválasztották a hajótól a lovakat. A hajót lehorgonyozták, a lovakat pedig biztonságos helyre terelték. A vontatóút a Dunán hol egyik, hol a másiik parton vezetett. Az egyik partról a másikra való átváltást „átvádolás"-nak vagy „átverés“-ne,k nevezték. Az átvádolás vagy átverés bonyolult, nehéz művelet volt, melyben a hajósoknaik, a vontatógazdáknak, a hajtóknak és az állatoknak ipontosan együtt kellett dolgozniuk. Az átvádolásnál a hajót — a vontatás irányának állandó fokozása mellett — a lehető legnagyobb sebességgel lendületbe hozták. Ennek elérése után a lovakat hirtelen leállították, és a vezérfa kihúzásával szabaddá tették a hajót, melyet a lendület kihasználásával átirányított a kormányos a túlsó partra. A hajósok bevontatták a vontatókötelet a hajóra, majd ipartközelbe érve horgonyt vetettek. Ezután a hajtóikat és a lovakat dereglyén vagy nyáron néha úsztatva átvitték a másik partra. A hajóról a ■partra juttatták a vontatókötelet, befogtak, majd a horgonyt felszedve, újból megindult a vontatás. A hajók rakománya legtöbbször gabona, bor és só volt. A hajókat általában Győrig vagy Bécsig, de néha Regensburglg, sőt Ulmig is elvontatták. Régebben a vontatás Gönyütől felfelé a Mosoni-Duna-ágon történt. A gabonaszállító hajók tölgyfából készültek, és fedettek voltak. Belsejükben 2000— 8000 mérő (1500—7000 mázsa) gabonát lehetett elhelyezni. Hosszúságuk 42—47 méter, szélességük 6—6,5 méter, merülésük 1,5—2 méter volt. E súlyos hajók vontatása természetesen lassan ment. Haladási sebességüket átlagosan napi 10—15 kilométerre tehetjük. Az állatokat útközben ott legeltették, ahol éppen megállottak. Emiatt gyakran jutottak 'kellemetlen helyzetbe szekeresgazdáink, mert a lovak néha tilosba tévedtek. A rendeltetési helyre megérkezve átadták a szállítmányt, és felvették a jól megérdemelt vontatási díjat. A vontatógazdákat is, a hajtókat is Jól fizették. A kapott pénzből mindig Jutott ajándékra és meglepetésre a család tagjai számára. Idegenben főleg olyan árukat vásároltak, amilyeneket otthon nem lehetett kapni. Gyakran megtörtént, hogy eladták fölösleges lovaikat, majd összerakva a hajón szétszedett állapotban szállított szekereiket, indultak hazafelé. A jól végzett munka tudatában, a megszolgált keresettel a tarisznyában, viidám hangulatban tették meg hazáig az utat. Ha egy-egy csárdába betértek, ott hamarosan vígan zengett a nóta, és szaporán döngött a padló. A vontatás megpróbáltatásait, izgalmait és viszontagságait így oldották fel nótával és tánccal. De nem mindig volt ilyen vidám a hazatérés. Még hazafelé is számtalan veszély leselkedett rájuk. Tragikus és megrázó Kelemen István esete, akit 1845-ben az úton- álló.k Gönyü és Kopipánmonostor között agyonütöttek és kifosztottak. Tutajok vontatása33 Tutajok vontatását is vállalták a szekeresgazdák. Komáromba a Vág folyón állandóan rengeteg fa érkezett Liiptó, Turóc és Trencsén vármegyékből. Volt olyan év, hogy 18 000—20 000 tutaj. E töméntelen famennyiségből sokat vettek meg győri kereskedők. Az odaszállítás a vasút megindulásáig vízi úton, vontatással történt. Egy cukk 20, fával megrakott, összekötött tutajt vontatott. A tutajokon elöl-hátul kormányosok tartották járművüket helyes irányban. A iparion haladtak a vontató állatok. Elöl két ló, utánuk párosával nyolc ökör, iminden állatpár mellett egy hajtó. A kötélre itt is kurtulyás vigyázott. A vontatókötél az első tutaj elejének közepétől az állatokkal — a hajóvontatásnál iközölteikkel hasonlóan — itt is vezérfa közbeiktatásával volt összekötve. Átvádolás esetén a hajtókat és az állatokat a tutajok után kötött dereglyén szállították 33 Komáromi Lajos és Rátz Ferenc szekeresgazdák tájékoztatása alapján.
