Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - HAZAI FÓRUM - Kecskés László: A komáromi szekeresgazdák
Alig hegedtek be eizek a sebek, máris jöttek a világháborúk megpróbáltatásai. Magyarországnak talán egyetlen városa seim szenvedett annyit, mint Komárom, de a sze- keresgazdák jóban-rosszban kitartottak mellette. Régi, megszokott foglalkozásukkal azonban fel kellett hagyniuk, -mart a hajó vontatást a gőzhajózás, a szekérfuvarozást pedig a tehergépkocsink szorították ki. Foglalkozás A szekeresgazdák fő megélhetési forrása a hajóvontatás és a szekérfuvarozás volt. A hajóvontatás27 Komárom a legrégibb idők óta a magyarországi hajóépítés egyik legfontosabb bázisa volt. De nemcsak a hajóépítésben, hanem a dunai kereskedelemben is jelentős szerepet játszott. A pannonhalmi apátság levéltárában egy 11. századból származó oklevél Komáromot mint beraikodó hajóállomást említi.28 A kereskedelemnek végig jelentős tényezője, mert pl. aiz 1800-,as években 416 gabonakereskedő Iaikott itt, akik közül némelyiknek 20—25 tölgyfa hajója volt.29 Itt alakult meg 1807-ben hazánk első biztosítótársasága, a „Császári Királyi Szaba- dítékos Rév-Komáromi Biztosító Társaság", mely 162 hajóval rendelkezett. A társaság fő feladata a gabonaszállítás és a szállítmányok biztosítása volt.29 Komáromnak Pesttel, Pozsonnyal és Esztergommal együtt már az Árpád-korban árumegállító joga vol't a Dunán.30 A fenti adatok birtokában megállapíthatjuk, hogy Komárom a magyar hajózásnak kezdettől fogva egyik legjelentősebb Iközpontja, amiiböl nyilván következik, hogy a hajók vontatásában is jelentős szerepet kellett játszania. A hajókat ugyanis a gőzhajók megjelenéséig, árral szemben, vontatással juttatták el rendeltetési helyükre. A vontatás emberi vagy állati erővel történt. A komáromi szekeresgazdák lovakkal és ökrökkel végezték a hajóvontatás nehéz és veszélyes munkáját. Azt, hogy mikortól kezdtek a szekeresgazdák hajókat vontatni, adatok hiányában nem tudjuk megállapítani, de Komáromnak a hajózásban játszott fontos szerepe következtében valószínűnek tarthatjuk, hogy a magyar hajózás megindulásától kezdve a vontatásban mindig szerepet játszottak. A vontatás fénykora a 18. és a 19. század. A hajóvontató szekeresgazdáknak is ekkor megy legjobban a dolguk. 1820-bain 190 vontatót tartottak nyilván Komáromban azzal a megjegyzéssel, hogy számuk nagy hajózás idején 300.31 Fényes Elek szerint a komáromi hajóvontatóik a török szélektől kezdve egész Ulmig vontattak.32 A hajókat általában kettesével egymás mellé kötve, a folyónak mindig azon az oldalán vontatták, melyen kisebb volt a sodra. A parton kitaposott vontatóút vezetett (melyet karban is tartottak), itt haladtak a hajtők és a vontató állatok. A vontatás hosszú, kenderből font, karvastagságú, erős vontatókötél segítségével történt. Ennek egyik vége a hajónak kb. első harmadán felállított vastag rúdhoz volt erősítve, a másik vége a vontató lovak szerszámjáig ért, és hurokban végződött. A vontatást a lovak párosával végezték. A lószerszám legfontosabb része a lő szü- gyére és nyakára helyezett erős heveder volt, mely a ló oldalánál vaskarikában végződött. Innét ugyancsak heveder vezetett hátra, a következő ló szerszámának vaskarikájáig. Azért használtak hevedert istráng helyett, hogy ne dörzsölje toi a ló oldalát. Az utolsó pár ló hevedere a hámjára kapcsolódott, a két hámfa pedig egy kisefára 27 Dezsényi Miklós. Hernády Fefenc: A magyar hajózás története. Budapest. 1967. 30 — 33. Komáromi Lajos, Kelemen István, Rátz Ferenc, Patl Nagy László szekeresgazdák szóbeli tájékoztatása alapján. 28 Dezsényi Miklós —Hernády Ferenc: A magyar hajózás története. Budapest. 1967. 17. old. 29 Gyulai Rudolf: A Császári-Királyi Szabadítékos Komáromi Biztosító Társaság története. Komárom. 1896. 1—7. old. 30 Gonda Béla: A magyar hajózás. Budapest. 2. old. 31 Holéczy Mihály: Rév Komárom esmértetése. Tudományos Gyűjtemény. 1825. V. 3106. 32 Fényes Elek: Komárom vármegye. 37. old.
