Irodalmi Szemle, 1969
1969/1 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Hajdú Tibor: Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom
csalódásra maga is rájön, hogy nem igaz az elv, amely szerint „a szabadság utolsó maradékát a határozatlanság kínja jeltételezi“, s hogy azzal még nem kötjük gúzsba önmagunkat és lehetőségeinket, ha valamire elhatározzuk magunkat, ha valamit vállalunk. Sietne már vissza az újra felfedezett ősi értékekhez: a családhoz, a feleséghez, a gyermekhez... ám a regény belső logikája szerint bűnhődnie kell, s repülés közben éri a baleseti halál. Sajnálni lehet, hogy e megtérési motívumnak nincs, vagy alig van itt mélységi megalapozása; szinte csak csattanóként veti oda az író. Ám talán épp így — közvetve — kívánja jelezni, hogy tervezett pentalógiájának befejező kötetei a hazatalálást: a környező világ és a benne élő ember új fölfedezését fogják szemléltem. Mégis, nem nehéz fölismerni, hogy Páral voltaképpen mai viszonyok közé — a mi viszonyaink közé — helyezetten variálja a különféle gondolatrendszerekben már régen megállapodott elveket... El kell mennünk, hogy hazatérhessünk; magunk vagyunk boldogságunk kovácsai; a szabadság nemcsak külső adomány, de belső szerzemény is: az egyén és a közösség közti viszony tudatos szabályozása ... Mindez nem új, nem is eredeti, Páral regényei mégis üdén és újszerűen hatnak. Megint bebizonyosodik, hogy irodalmi műben nem annyira a gondolatok edetisége fontos, mint inkább a megje- lentiés egyedisége, soha másutt nem próbált változata. Páral is elég közhelyes gondolkodó, viszont a „Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: — Egész világ nem a mi birtokunk" bölcsességét olyan természetes közvetlenséggel helyezi a mába, hogy az olvasó csettint örömében. A groteszk elemeket olykor abszurd síkra vetíti, s e változatos szellemi játékot a nyelvi és stiláris eszközök könnyed megújításával szolgálja. Elbeszélésében minduntalan és szándékoltan egymásba fonódnak az idő-kategóriák, s ledőlnek a tér elhatároló korlátai; a hős tettei a múlt és a jelen váltakozó pillanataiban s szinte átmenet nélkül felidézett különböző helyeken mennek végbe. Az idő és tér kötöttségeinek e feloldása nagyfokú hiperbolizálást igényel, s a szerző érezhető kedvvel vetít olvasói elé abszurdumba torkolló, meglepő hiperbolákat. Ily módon etöbb tekintetben is újszerű és — mint mondani szokás — problematikus mű fő eleme az intellektuális groteszkség: ezzel függ össze a szüntelen lebegés, a tér és idő síkjainak egymásra tolódása, valamint az egész műre — s Páral eddigi életművére is — alapvetően jellemző ábrázolási egyenetlenség: az Író a hősét külsőlegesen is leírja, megjeleníti, cselekedteti, jellemzi, viszont a többi szereplőket (és az eseményeket is) voltaképpen csak a hős szemén át, tehát groteszkre torzítottan láttatja. Bármint legyen is, figyelemreméltó szerző ez a Vladimír Páral: a mi viszonyainkból merítve témát, a mi — fiatalabb — kortársainkról mintázva hősöket az egyén és a közösség időtlen viszonyának mai alakulásáról Ír új változatú emberi komédiát. Érdemes lesz nyomon követni vállalkozásának további sorsát. Dobossy László Hajdú Tibor: Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom (Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1968, 470 o.] Az őszirózsás forradalom ötvenedik évfordulójára jelent meg a Károlyi-kormány, illetve az első magyar népköztársaság történetének monográfiája. A szerző a Magyarországi Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének munkatársa, az első világháború utáni korszak történetének egyik legkiválóbb specialistája, aki ebből a témakörből több tanulmányt és önálló kötetet is publikált, hogy most kutatásainak eredményét egy nagyszabású munkában összegezze. Nyilvánvalóan a szlovákiai olvasóközönséget is érdekelni fogja ez a munka, mivel az egykori Felvidék kiválása a Magyar Népköztársaság területéből — eltekintve a morva határszéltől — 1918. december 6-a és 1919. január 20-a között zajlott le, s még nem halt ki teljesen az a nemzedék, amely az akkori mozgalmas időket átélte. Az első könyv, amely az első magyar népköztársaságról napvilágot látott, a Potyorektől Szamuelly Tiborig című gúnyirat, Vadász Miklós festőművész raj
