Irodalmi Szemle, 1969

1969/1 - HAGYOMÁNY - Krammer Jenő: A pedagógus Kemény Gábor

megfigyeléseit, eszméit, kutatásait, megállapításait, kezdeményezéseit, kísérleteit és eredményeit, s így önmagában, saját kultúrkörén belül elvégzi azt az igen kívánatos és hasznos munkát, amelyet a szomszédos nemzetek kulturális együttműködése jelenthetne, ha politikai ellentétek és nyelvi nehézségek ennek gyakran útját nem állnák.“1

Erre a tervre reagál Kemény Gábor 1933 decemberében Irt levelében: „A Magyar Figyelőben írt tervedet átolvastam. Kitűnő útmutatás. Nagyon jó volt hangsúlyozni, hogy vannak dolgok, amelyeket csak az ottani pedagógusok végezhetnek el. Csak ha mindenki egyéni feladatát elvégzi, úgy alakítható ki egészséges közszellem. A feladatok öntudatosítása végett fontos a múltba való visszanézés is. Az eddigi (1918 előtti) közszellemből hogyan nőnek ki új, speciális feladatok. A kulturális együttműködés nagyon fontos. Kölcsönös szempontból. A mai atmoszféra magával hozza, hogy Nektek is, nekünk is vannak olyan mondanivalóink, melyeket csak a határon túl lehet gátlás nélkül elmondani.“8

Figyelemmel is kísért ettől kezdve Kemény Gábor minden csehszlovákiai magyar nevelői megmozdulást, olvasta a megjelent publikációkat, becsülte Czabán Samu következetes, harcos állásfoglalását, folyóiratának, az Oj Korszaknak számait.

Azt azonban már sejtette, hogy a csehszlovákiai magyar nevelők publikációs lehetőségei nagyon korlátozottak, ami különösen a Nagy Magyar Nevelők Arcképsorozatának dédelgetett szempontjából volt lehangoló számára. Az 1931-ben létrejött kapcsolatnak ezzel új szakasza kezdődik, az, amelyben Kemény Gábor hihetetlen heroizmusával igyekszik Magyarországon a szomszéd államok haladó törekvéseinek publikációs lehetőségeket teremteni. Ott, ahol lehet, s úgy, ahogy lehet. Az Új Nevelés Ligája magyarországi folyóiratában, A jövő Otjainban „Az utódállamok magyar pedagógiája“ címen rovatot indít, s ebben csehszlovákiai, erdélyi és jugoszláviai haladó (magyar) pedagógusokat szólaltat meg törekvéseikről, mozgalmaikról, köznevelési intézményekről és publikációkról.

1935-ben Kemény Gábor további hősies vállalkozásokba kezd. Úgyszólván semmiből teremti meg (Ballai Károly önzetlen támogatásával) a Nagy László Könyvtárat, amely a sorozatba felveszi a szlovenszkói és erdélyi magyarság nevelésügyének problematikáját is. (A könyvtár 3. füzete: Krammer Jenő, A szlovenszkói serdülők lelkivilága, szociálpszichológiai tanulmány; 4. sz. füzete pedig Jancsó Elemér munkája: Az erdélyi magyarság életsorsa nevelésügyének tükrében.) Előzőleg az első két füzet Kemény Gábor nevelői lelkiismeretének két fontos feladatát váltja valóra. Az első közrebocsátja Nagy Lászlónak 1918-ban készített demokratikus reformtervezetét A magyar közoktatás reformja címmel. Ezt kéziratból Ballai Károly publikálta, és Kemény Gábor látta el kísérő tanulmánnyal. A második füzetben Kemény Gábor saját kutatásaiból közölte Iskolai értékelés és kiválasztás címmel e fontos kérdésnek a társadalmi hátteret megvilágító új értékelését.9 Majd még merészebbre vállalkozik Kemény Gábor. Duna-völgyi Pedagógiai Szemle címmel olyan folyóirat kiadására teszi meg az előkészületeket, amelynek szerkesztésében — hídszerepet vállalva — részt venne egy-egy csehszlovákiai, romániai és jugoszláviai (magyar) nevelő. Teszi ezt 1935-ben, amikor fenyegetően tornyosulni kezdett egy új világháború fenyegető réme, s a Duna-völgyi kis nemzeteknek rá kellett döbbeniük, hogy saját helyzetük csak függvénye a világerők küzdelmeinek, feszültségeinek s világnézeti ellentéteinek.

A folyóirat végül nem jött létre, megható dokumentumaként csak a szerkesztőségi beharangozó kefelenyomata maradt reánk. De beszédes dokumentumok Kemény Gábor akkori levelei is: „Nánayval és Ballaival tegnap elhatároztuk, hogy ha lehet, 1936 júniusában megindítjuk a Duna-völgyi Pedagógiát. Egyidejűleg megy a program, előffizetési) felhívás,"10 Az 1935. szeptember 30-án írt levél részleteiben is ismerteti a tervet. 1936. január 23-án azonban már a terv meghiúsulásáról szólnak a levél sorai, és felvetődik a kérdés is: „nem tudnátok-e ezt Ti (csehszlovákiai magyar nevelők) megcsinálni. Ha ezt lehetne, nagyon örülnék neki, de D. P. címen aligha jöhetne be ide, tehát inkább Füves Kertecske vagy efféle címen kellene megindítani, hogy hozzánk eljusson.“11

Valóban, a terv: a Duna-völgyi népek nevelői törekvéseinek összehangolása lelkesí- tően hatott a szlovákiai magyar nevelők körében, és termékeny talajra is talált. Ezzel a tárgyalt kapcsolat harmadik időszakába lépünk, amikor megint a csehszlovákiai magyar nevelői törekvéseké lett a kezdeményezés, s Kemény Gábor a biztató mentor. Megszületik a Pedagógiai Évkönyv gondolata, vagyis az a törekvés, hogy ha már nem