Irodalmi Szemle, 1969
1969/9 - Keszeli Ferenc: Két szál gyertya között
tem tankolni. Még volt pénzem. Csodálatos, még soha sem tértem haza egyetlen utamről sem úgy, hogy pénzem is maradt volna. Nem tudtam, mit kezdjek az Időmmel meg a kocsival. Bírtam, hogy egyedül maradhatok, egyedül vezethetek, még hozzá éjszaka. Később esni kezdett, s ennek nagyon megörültem. Hazamegyek, lefürdök, átöltözöm, aztán úr leszek az éjszaka — gondoltam. A postaládám tele volt. Nem nyitottam ki. A hosszú út után jó volt a jéghideg és a forró víz alatt. Imádtam így zuhanyozni. Kényelmesen mozogtam. Volt tiszta Ingem is, felvettem. Aztán nem tudom, miért, felvettem sötét ruhámat, amelyet annyira nem szerettem. Utoljára másfél éve, az érettségi találkozón volt rajtam. Olajat is tettem a hajamra. Nevettem magamon. Fekete öltöny, nyakkendő, antilop cipő. Már csak úrvezetőkesztyű kéne a kezemre — gondoltam. Ezen már hangosan felnevettem. Kiürítettem a postaládát, s anélkül, hogy megnéztem volna a leveleket, a hátsó ülésre dobtam őket. Ünnepélyesen indultam. Nem fordulok jobbra, mindenütt csak balra — határoztam el; könnyű volt, nem tudtam úgyse, hová menjek. Esett. Az ablaktörlők nyikorogtak. A kocsiban kellemes langyosság volt. Nagyon élveztem. A nagyobb sebesség hiányzott még, s az, hogy vízben suhanhassak, hogy a kocsi fröcskölje a vizet, mint a motorcsónak. Aztán ismét balra. A főúton voltam. A benzinkút után már állt a víz az út szélén. Siklottam, mint a légpárnás motorcsónak. Erre kell hazamenni. Elfogott a szorongás. Még kilencven kilométer. Tizenegyre hazaérhetek. Ha hosszabb a falunk, s tovább tart rajta keresztül az út, nem bírom tovább, nekimegyek valaminek. Mikor befordultam az utcánkba, már talán nyüszítettem is. Nem emlékszem. Megálltam a házunk előtt. Hátranyúltam a levelekért. Azonnal megakadt a szemem a táviraton. Tudtam, hogy ott lesz. Fölbontottam, de már kint a sötétben, az utcaajtó előtt. Nem néztem bele. Apám két szál gyertya között feküdt, abban a ruhában, amelyet én adtam neki, mikor az érettségi találkozóra elkészült az új fekete öltönyöm. Azt mondják, felordítottam. Lehet. Pontosan nem emlékszem.
