Irodalmi Szemle, 1969
1969/9 - Gyurcsó István: Versek
Gyurcsó István békaember Kitapogatta a szocializmus határait, megteremtette a szükséges összeköttetéseket, s megszerezte, szinte potyán, a legjobb könyök- és térduszonyt: úszóember lett a jelszavak állóvizében, s elnyerte az „edzők edzője“ címet. Amikor friss szél kerekedett, a mélybe úszott, azt sem érezte, hogy a tó tükrét borzolja a szél. Ha meg a vízi világ fűrészhalai közeledtek, felbukkant egy még ismeretlen öbölben, és két deci bort rendelt, s énekelt a halászokkal. Tetszett a nóta, s így ügyesen megválasztatta magát képviselőnek, s újabb két deci bort rendelt, szódával. Az emberek kérdezősködtek, vitatkozni támadt kedvük a békaemberrel. Ő térdére csapva, könyökével utat vágott a tömegben, és elkiáltotta magát: — Utánam! — Az emberek fejest ugrottak a vízbe. A békaember nevetve úszott egy másik öböl felé, közben a cápák lakomát rendeztek az emberek kiálló testrészeiből. Äm egyszer nem vált be a mechanizmus. Talán búvár Kund kései unokája keveredett az emberek közé, nem tudni, de egy polgár jól tudott úszni, és szigonyával meglékelte a békaember húgyhólyagját. (A cápák fintorogtak, és messze elkerülték a tragédia színhelyét.) Azóta csak néhány sógor és koma úszkál a lehetőségek vizében. Igaz, nagy gond őket megszámlálni. csillagok sorsa A csillagok letérdepelnek a távcsövek előtt. A csillagász úgy véli, hogy letérdepel a csillag. Nem veszi észre, hogy ő térdepel a csillag előtt. A csillagok viselkedését kartotékok őrzik. A csillagok keveset vallanak be önmagukról. A csillagok nem szökhetnek meg az égről. A csillagok ennek ellenére mégis ragyognak. A csillagok alázatra tanítják a csillagászt. A csillagok közt változó fényű is találtatik. A csillagászt leginkább az ilyen csillag érdekli. A csillagászok és a távcsövek gyakran változnak. Van csillag, amelyik soha nem változtatja fényét. kérdőjelek Legyünk tán mások, mint tegnap voltunk? legyünk olyanok, mint tegnap voltunk. Rosszak legyünk, mert annak születtünk? legyünk rosszak, ha annak születtünk. Bőrünk melyik lyukán bújhatunk ki? bőrünkből soha nem bújhatunk ki. Ki bújhat ki a saját bőréből? a kígyó búvik ki a bőréből. heréitek A csődöröket kiherélték, miután nem voltak hajlandók az igavonásra, s kedvüket vették a futástól, a nemes versengéstől, így találkozott egy heréit egy ökörrel, akit még ifjú bika korában ismert a legelőn. Az ökör jóhúsban volt, s éppen a vágóhíd felé ballagott többedmagával jámboran. A heréit nyihogott, de az ökör azt sem mondta, bú, csak a hajcsár csapott a ló felé, mondván: — Te is sorrakerülsz, vigasztalódj!
