Irodalmi Szemle, 1969
1969/9 - Gál Sándor: Versek
Gál Sándor morgás befelé nézőn távolodva a kinti jeges napoktól tegnapoktól a tavasz testében felrobbant zöld bujaságtól befelé nézőn hogy közelebb jussak terveidhez így oldódom fel a folyók testében elkerülhetetlen véglegességgel így oldod fel testedben testem hogy mint a tavasz felrobbant zöld bujasága közelebb juss terveidhez így lépünk át minden küszöböt mit az értelem már fel sem foghat folyók mozgása testünkben érik újabb mozgássá hogy közelebb jussunk terv nélkül épült önmagunkhoz Iakoby Gyula: Fekvő női akt (olaj) távlat ami kitölti a teret s benépesíti a semmi sátorát az ágak jelenléte ahogy újjászülik az eget millió tonnányi zöldben a pillanat ahogy átváltozik minden a zuhanva emelkedő fények táncában a föld mélyén homlokom mögött s a kérgek alatt nézni nézni a titkot a születést ami vissza s előre fordít minden időt zuhogó esőt zápor szárnyait felhők röptét nyomainkat a homokos partokon ölelésünk sós emlékeit s az elmúlást egyetlen biztos távlatát a létnek amely a születéssel együtt érkezik rét a föld teste zöld-habos izzásban csattog az égen a humusz álma forró és kétségbeesetten valami végtelen borzongás ül itt viharzó lópaták emléke alatt a láthatatlan nyüzsgés ezerszeres némaságában a lánggá érő virágok íze a nappal rokon margaréták és minden zöld és kék és piros és ismeretlen
