Irodalmi Szemle, 1969

1969/1 - DISPUTA - Kardos István: A csehszlovákiai magyar társadalom a szociológia tükrében

is tapasztalható, hogy mondvacsinált konfliktusokon, jelentéktelen dolgokon viszályos- kodnak az emberek. Ezek a konfliktusok, ha áttételesen is, de hátrányosan befolyásolják egész szellemi életünket. Egy alapos kutatás rádöbbenthetne bennünket arra, hogy ml ezt a fényűzést igazán nem engedhetjük meg magunknak — ha mégannyira dívik másutt is. Persze, nem valamiféle hamis harmóniára van szükségünk, az elvi viták, még az elkeseredett hangú viták is csak segíthetik munkánkat, s a kutatásnak az elvtelen és alaptalan, hozzánk nem méltó konfliktusokra kell irányulnia.

5. E szociológiai munkaközösség további feladata lenne, hogy vizsgálja a vezetővezetett, illetve irányító-irányított közötti kapcsolatok módszereit magyar vonatkozásban. Szellemi életünk magyar irányító fórumainak tekintem a szerkesztőségeket, az írószövetség Magyar Szekcióját, iskolai inspektorátusokat stb. — de mindenekelőtt a Csemadok Központi Bizottságát. Azt kellene kutatni, hogy a magyarság szellemi életének irányításában hogyan lehetne demokratikusabb elveket érvényesíteni, hogyan lehetne a magyar tömegeket is bevonni azoknak a kérdéseknek megvitatásába, megítélésébe és eldöntésébe, amelyek egyrészt érintik őket, másrészt a magyar vezető körök kompetenciájában vannak.

(Csupán megjegyzésként, mégis megkülönböztetett hangsúllyal mondom, hogy ez a kutatás segíthetne a Nyitrai Pedagógiai Fakultás Magyar Tagozatának tanári közössége és a pozsonyi magyar vezető értelmiségi körök közötti viszony normalizálásában is. Nyílt titok, hogy a jelenlegi állapot rossz, beláthatatlan veszélyeket rejt magában.)

Ezekhez az igényes feladatokhoz kvalifikált szociológusokra, statisztikusokra, szo- ciál-pszichológusokra és közgazdászokra, továbbá patronáló intézetre, jogalapra és nem utolsósorban pénzre van szükség. Vitassuk majd meg, hogy az említett föltételekből 3—4 éven belül mi biztosítható.

2.

2. Melyek a csehszlovákiai magyar nemzetiség sajátos etnikai jegyei?

Engedjék meg, hogy rövid gnozeológiai eszmefuttatással kezdjem. Más a realitás-elem és jelenség, más a fogalom és más a terminus technicus. A terminus technicus, ha bizonyos szempontból csupán nyelvi kérdés is, szigorú logikai kritériumnak van alávetve: körülhatárolt, egységesen értelmezett fogalmat kell jelölnie. Az etnikum fogalmán belüli különböző minőségű emberi közösségeket is valamiféleképpen differenciálni illenék a nevezéktanban.

Nálunk az etnikumnak legalább három, minőségükben eltérő típusa különböztethető meg:

1. A nemzetté konszolidálódott etnikai közösségek (a cseh és a szlovák nemzet).

2. Kettős nemzeti „mi“-tudattal rendelkező, önálló nemzetté nem konszolidálódott etnikai közösségek (pl. a magyar nemzetiség).

3. A „mi"-tudattal ugyan rendelkező (esetenként nagyon is erős „mi“-tudattal rendelkező), de klasszikus értelemben vett nemzeti jegyeket nem viselő etnikai közösségek (pl. a cigányok).

Mivel a két utóbbi típusú közösségek számos lényeges minőségi különbséget mutatnak, nem tartom szerencsésnek mindkettőt nemzetiségnek nevezni. (Ügy hallom, hogy legújabban „hivatalosan“ a cigányságot nem is tekintik nemzetiségnek, csupán szociális csoportnak. Ez a megnevezés még szerencsétlenebb, mert mint etnikumot nem specifikálja. )

De tudományos vonatkozásban a nemzetiség fogalma sem látszik tisztázottnak, s úgy vélem, hogy a társadalomelméletnek egyik időszerű feladata volna körülhatárolni e kategória tartalmi hátterét. Én a csehszlovákiai magyar nemzetiség leglényegesebb etnikai jegyeit a következőkben látom:

1. Egész tudati világunkat alapvetően befolyásolja négy történelmi-társadalmi esemény:

a) 1918, amikor a Nagyantant-hatalmak szándékának következtében, hogy az októberi forradalom hatására kialakult magyarországi (főképpen budapesti) forradalmi hely-