Irodalmi Szemle, 1969

1969/8 - Egri Viktor: Eszter

Tévedtem. A lóhoz és baromhoz, a szövetkezeti élet szövevényes rendjéhez remekül értő, bicskával szalonnázó, (harsogó egészségű Zsigához sehogy sem illett a kis termetű, irgalmatlanul sovány, beesett arcú Eszter. Tágra nyitott fekete szeméből sugárzott az okosság, és egyszerre valami gyermeki kíváncsiság és félelem. Igen, ezt a riadtságot, amelynek oka rejtve maradt előttem, szinte tapinthatóan éreztem. Nyomban elvetettem a gondolatot, hogy ez esetben az ellentétek vonzása Játszik szerepet. Schnitzler úr, Eszter apja bérlő volt Zsiga Nyitra környéki szülőfalujában, ez volt barátságuk egyszerű magyarázata.

Másnap eljöttek, s mikor Zsiga magunkra hagyott, megkérdeztem Esztert:

— Miért ír két nyelven?

— Sejtettem, hogy megkérdezi tőlem. Nem tudnék kielégítő feleletet adni.

Aztán mégis megmagyarázta, és ez a magyarázat felért egy életrajzzal. Kétesztendős volt, amikor a szülei kikeresztelkedtek. Iskolaköteles korában az Orsolya-nővérekhez került, a zárda magyar elemijében tanulta meg a betűvetést és olvasást. Szüleit a keresztlevelük alapján az akkori törvények negyvennégy őszéig védték, de kevéssel azután, hogy a németek megszállták Szlovákiát, elfogták őket. Szerencséjükre nem kerültek már az auschwitzi megsemmisítő táborba. Terezinben vészelték át a háború utolsó hónapjait, és nagybetegen, csontig lefogyva hazavetődtek. Eszter — magyar iskolák híján — szlovák gimnáziumban folytatta iskoláit, és szlovákul tette le az érettségit. Otthon a szüleivel, idősebb ismerőseivel magyarul vagy németül beszél, az iskolában megtanult oroszul, és nem jön zavarba, ha rokonai francia vagy angol leveleit kell lefordítania.

Nem büszkélkedett el ezzel a nyelvtudással, voltaképpen csak próbálkozásai kétnyelvűségét akarta számomra érthetővé tenni.

— Milyen nyelven gondolkodik?

Kérdésem szemlátomást zavarba hozta.

— Eddig ez nem is jutott az eszembe — felelte. Sovány és feltűnően halvány arcában a szeme mintha külön életet élt volna; a pillái rebbentek és verdestek, mint két sötét pillangószárny. Nem volt szép lány, még fiatalsága is hervatagon hatott, de beszéd közben fel-felragyogó szeme babonásan szép volt.

— Most, hogy kérdi, talán meg tudom mondani — folytatta. — Ha (könyvet olvasok, és arról készítek jegyzetet, mindegy, hogy milyen nyelvű a könyv, ösztönösen, anélkül, hogy eltökélném, szlovákul kezdek írni. Színházban ugyanúgy vagyok vele, szlovák szavak Járnak a fejemben.

— Bizonyára a szlovák iskolák miatt... De mondja csak tovább!

Töprengővé vált az arca, s úgy éreztem, önmagát is meglepi a váratlan vizsgálat.

— Amikor valami a képzeletemet foglalkoztatja, egy emlék, egy arc, egy halott történet, egy ember sorsa, akkor magyarul gondolkodom, magamban magyarul kezdem formálni a szavakat.

— Megértem — bólintottam —, de tanácsot csak akkor adhatnék, ha tudnám, mihez érez nagyobb kedvet, és mihez van nagyobb készsége, egy kritika vagy egy novella írásához?

Elfogódottan a fejét rázta:

— Nem tudnám így hamarjában megmondani.

Felszólítottam, hogy hagyja nálam a kéziratait, és jöjjön el egy hát múlva újra, addigra elolvasok mindent, és folytatjuk a diskurzust, talán dönthetünk a kétnyelvűség dolgában.

Eszter szerényen alig húsz oldalnyi kézirat-anyagot hagyott az íróasztalomon. Az elsőben egy akkoriban erősen propagált, kétes értékű regényről tett néhány megjegyzést meglepő, hűvös tárgyilagossággal, a másodikban egy nemrég bemutatott szovjet drámáról írt a szokottnál kritikusabb hangon.

A formás és őszinte írások elárulták, hogy Eszter méltányolja a társadalmi hasznosság elvét, de Ismeri a művészi igényesség követelményét is. Jó olvasmányai lehetnek, hogy fiatal fejjel megtanulta: a jó ötlet és helyes gondolat, az érdekes történet önmagában mit sem ér, ha nem tudjuk a szépmíves gondosságával kifejezni. Tetszett az is, hogy kritikáiban nincs görcsösség, és nem akar mindenáron meglepőt és nagyot mondani, mint a legtöbb jelentkező, de Joggal tartottam attól, hogy a megütött hang zavarni fogja szlovák kollégámat, s hogy így fésülés és törlés nélkül aligha adja nyomdába ezeket a próbálkozásokat.