Irodalmi Szemle, 1969
1969/7 - FIGYELŐ - Kovács Győző: Bori Imre: A jugoszláviai magyar irodalom története
A jugoszláviai magyar irodalom története Bori Imre: Növi Sad. Fórum, 1968. 286. I. Nem tarthatjuk véletlen jelenségnek, hogy — miután eltelt ötven esztendő — a Duna-völgyi államok magyar irodalmának első szakaszait felmérő irodalomtörténeti kísérletek, monográfiák egymás után jelennek meg. A csehszlovákiai kezdeményezéseket ismerjük (Fábry Zoltán kísérleteit, amelyek — sajnos — torzók maradtak; Turczel Lajos és Csan- da Sándor szintézist előkészítő, azt teremtő munkáit csak a közelmúltban ismerhettük meg.) Most pedig megjelent a jugoszláviai Ojvidéken Bori Imre könyve, A jugoszláviai magyar irodalom története, mely 1918-tól 1945-ig tárgyalja, igen sokrétűen, a vajdasági irodalmat, bontja részeire az irodalmi-kulturális mozgalmakat, s nyújt megannyi írói portrét ismert vagy ismeretlen írókról, akiknek munkássága, életműve szerves része lett a feldolgozott évtizedek jugoszláviai magyar irodalmának. Bori Imre könyve nemcsak részlet- problémákra irányítja a figyelmet. Ez művének egyik szembetűnő sajátossága. Tanulmánykötetének első fejezetei a tájról és a hagyományokról szólnak. Úgy azonban, hogy mindezek nemcsak azt jelzik, honnan s mily előzményekből bontakozott ki a jugoszláviai magyar irodalom, hanem azt is — s könyve egészében, végeredményben ezt tárgyalja, dokumentálja —, hogy ez az irodalom új is volt, noha — mint hangsúlyozza — a „születés pillanata“ nem volt fájdalommentes, hogy „ez az irodalom nehezen kelt szárnyra, hiszen mindent elölről kellett kezdeni, és mindent saját erőből kiépíteni. Ez az építés annál nehezebben ment, mert egyik délvidéki város sem vállalkozott a vezető szerepre" (17. 1.). Ugyanakkor a születő új törekvések — a valóság megkövetelte módon — elvetették a régi szemlélet normáit. így lett a periféria-irodalomból központi irodalom, így veszítette el Budapest irányító szerepét. Gondoljunk arra, hogy ezekben az években (elsősorban az 1920as évekre emlékeztetünk) mily erősen került előtérbe e probléma pl. Fábry Zoltánnál. Mindez egyúttal azt is jelzi: az éledő „periféria-irodalom“ magában hordozza az új lehetőségeket is. Bori Imre is ezt hangsúlyozza: kialakultak az új irodalmi-kulturális centrumok, megszűnt Budapest központi hatása. „A csak a magyar irodalom kategóriáiban gondolkozó köztudat értetlenül állt e jelenségek előtt. De nem így a „táj-szemléletű“, egykor vidékinek tudott, 1920 után véglegesen önállósult irodalmiság" (11. 1.). Ugyanakkor — mindezzel dialektikus ellentétben — jelentkezik egy másfajta törekvés is, amely a kérdést úgy teszi fel — Dettre János szájába adva a mondanivalót —, hogy „aki magyarul ír, s maradandót alkot, az a magyar irodalom munkása, akár Budapesten, akár Kolozsváron, akár Suboticán született vagy él. Bessenyeiék bécsi írók voltak? Mikes Kelemen rodostói író volt?“ (25. 1.). Csupán egyetlen analógiát szeretnénk felhozni — Mikes Kelemen ürügyén. Tolnai Gábor, több mint tíz évvel ezelőtt egy akadémiai vitán az ún. emigrációs irodalommal, írókkal kapcsolatban felvetette a kérdést: .. vajon eszébe jutott-e valakinek, hogy Mikes Kelemen szépprózájáról úgy írjon, mint „emigrációs irodalomról?? Pedig Mikes műve... az író életében nem gyakorolhatott hatást irodalmunk fejlődésére“ (Tolnai Gábor: Evek, századok, 1969. 288. 1.). Mindezen kérdések Jogosak, hiszen a valóság veti fel őket. Ezek elvi problémák, a távoli horizonton — s nemcsak Bori Imre könyvében — jelen vannak, számolni kell létezésükkel. Nem tekintjük véletlennek, hogy Bori Imre éppen ezeket sorakoztatja fel könyve első lapjain. Miután — saját gondolat- menetének ökonómiája és célkitűzése szerint — tisztázza is azokat, fog hozzá a tulajdonképpeni történeti áttekintéshez, a szóban forgó irodalmi korszak elemzéséhez. Sohasem szabad szem elől téveszteni, hogy Bori Imrét fokozott mértékben foglalkoztatták a 20-as és 30-as évek „izmusai“ (nemrégiben fejezett be nagyobb tanulmánysorozatot az Oj Symposion című újvidéki folyóirat hasábjain a magyar avantgarde-ról), E tájékozódás alapvetően nyomja rá bélyegét a könyvre. Nézzük a fontosabb fejezetek címeit:
