Irodalmi Szemle, 1969

1969/6 - DISPUTA - Horváth Rudolf— Takács András: Népkönyvtárak — magyar könyvek

Horváth Rudolf — Takács András

népkönyvtárak — magyar könyvek

Helyzetkép egy felmérés tükrébsn

A szocializmus építésének több mint 20 évében munkánkat ezen a téren igen nagy hiányosságok jellemzik. 1944—1948 között a falvak és kisvárosok magyar könyvtárait először leplombálták, majd a könyveket egyszerűen szétszórták. Szándékuk nem az volt, hogy a politikailag káros könyveket kiselejtezzék, hanem hogy a magyar szót száműzzék. A cél a magyarság mint nemzetiségi csoport felszámolása volt. A felszámolás érdekében megindított harc egyik tökéletesen végrehajtott feladata volt a magyar nyelvű könyv- állomány, könyvtárak és könyvtári hálózat teljes likvidálása. Sem az iskolák könyvtárai, sem a faluközösségi (községi, egyleti, felekezeti stb.), sem pedig a kommunista párt- szervezetek magyar nyelvű könyvtárai nem élték át ezt az üldözést. Sajnos, nem áll rendelkezésünkre olyan kimutatás, amely pontos áttekintést nyújtana az 1945 előtti nemzetiségi könyvtáraink könyvállományairól, de különféle adatok felhasználásával végzett hozzávetőleges számításokból kikövetkeztethetjük, hogy mintegy egy millió vagy másfél millió kötetet pusztítottak el a fentebb jelzett időszakban. És meg kell állapítanunk, hogy a felszámolt könyvek közül csak igen kevés volt olyan jellegű, amelynek a tartalma, politikai beállítottsága miatt a kiselejtezés sorsára kellett volna jutnia.

Ennek a humanizmust sújtó radikális adminisztratív intézkedésnek több igen káros következménye volt.

Nézzük meg őket közelebbről:

— teljes egészében megsemmisítette a dél-szlovákiai magyar könyvtári hálózatot és könyvállományt;

— megfélemlítette az első köztársaság és az 1938—45 között kinevelt műkedvelő és hivatásos nemzetiségi könyvtárosokat. A hálózat és a könyvállomány likvidálásának eredményeképpen ezek a szakemberek szétszóródtak. Igen kevés azoknak a száma, akik a konszolidálódás után eredeti foglalkozásukhoz visszatértek;

— feloszlatta a kölcsönzők táborát. Megszakadt a folyamatosság, és ezért a munka újra indítása sok időt és óriási energiát igényelt volna. Sajnos, 1948 után, létkérdésünk politikai megoldása után egyszerre olyan sok területen kellett pótolni a hiányosságokat (iskolarendszer, kulturális hálózat stb.), hogy a könyvtárak ügyének rendezése különböző jelentőséggel bíró külső okok miatt (könyvhiány, pénzhiány, szakemberek hiánya stb.) eléggé háttérbe szorult.

— Még sok egyéb következménye is volt az említett intézkedéseknek, s ezek hatását sem hagyhatjuk figyelmen kívül, pl. a Magyarországra, és a cseh szudéta területre történő kitelepítés, a helyi és járási nemzeti bizottságok nemzetiségi összetétele, közvetlen 1948 után, a nemzetiségi társadalmi szervezetek megalakítása körüli nehézségek — mind-mind hátráltatták a munka, illetve a könyvtári mozgalom újraindítását.

1948 után, amikor politikai vonalon tisztázódott a hatalom és vele nemzetiségünk sorsának a kérdése is, megindult az egészséges újraébredésl folyamat. Megindult, de kiterebélyesedni nem tudott.

A könyvtárhálózat építése kiesett az egyetlen magyar kulturális szervezet (CSEMADOK) hatásköréből. Irányítása az illetékes megbízotti hivatal, illetve a Matica slovenská keretében létrehozott országos könyvtár hatáskörébe tartozott, és tartozik. És ez az irányítás, sajnos, elégtelen. Ennek köszönhetők azok a negatív eredmények Is, melyeket felmérésünk adatainak a szlovákiai átlaggal való összehasonlításakor nyerünk. E hiányosságok felszámolása nem könnyű és nem egyszerű. Húsz év mulasztását kellene nagyon gyorsan pótolni.