Irodalmi Szemle, 1969
1969/6 - William Trevor: Miss Smith
mányom. A hangok rezgése olyan magas frekvenciájú, hogy az emberi fül nem is érzékelheti őket. Kizárólag én ismerem a dolog nyitját meg a félrevezetés fortélyát. Nos, mit szól hozzá? Töprengve simogattam a homlokomat, s felkeltem, hogy visszamenjek a szalonba. — Azt hiszem, hogy számomra ez mind szerfölött bonyolult — feleltem. Szkladányi Endre fordítása William Trevor a Cork grófság Mitchelstown nevű városában született, s jelenleg Londonban él. Eddig négy regénye jelent meg: A Standard of Behaviour 11958/, The Old Boys (1964/, The Boarding House (1965) és The Love Department (1966). A Bodley Head kiadó gondozásában, The Day We Got Drunk On Cake címmel novellagyűjteménye jelent meg. Népszerű angol író. William Trevor Egyszer Miss Smith megkérdezte, hogy minek nevezik a kis lovat, s Jamesnak sehogy sem jutott eszébe. Pislogott és a fejét rázta. Tudta ő, magyarázta, éppen csak nem jut eszébe. Miss Smith így szólt: — Ejnye, ejnye, James Machen nem tudja, minek nevezik a kis lovat. Emelt hangon mondta, hogy az egész osztály hallhatta. James zavarba jött. Pislogva kérdezte: — Póniló, Miss Smith? — Póniló! James Machen szerint a kis ló póniló! Mindenki jelentkezzék, aki tudja, mi a neve a kis lónak. A teremben, James és Miss Smith kezén kívül, minden jobb kéz a magasba lendült. Miss Smith rámosolygott Jamesre. — Mindenki tudja — szólt —, Jamesen kívül mindenki tudja, mi a kis lő neve. James rágódott: El fogok szökni. Fogom a kolompárt, és sátrat verek valahol. — Minek nevezzük a kis lovat? — tette fel Miss Smith a kérdést az osztálynak, s az osztály hangosan felelte: — Csikónak, Miss Smith! — Csikónak, James — ismételte Miss Smith. — A kis ló neve csikó, James, kedves. — Tudtam én, Miss Smith. Tudtam, da... Miss Smith nevetett, és az osztály is nevetett, s ezek után már senki se játszott volna Jamesszel, mert csacsimód azt hitte, hogy a kis lónak póniló a neve. James derűlátó volt, ami Miss Smith-szel való kapcsolatát illeti. Azt hitte, hogy minden másképpen lesz, ha majd az osztály kivonul a nyári piknikre, vagy ha süteményüket és kétszersültjüket majszolgatva, nagy, zománcos kancsőkkal teletöltött bögréikkel ott ülnek majd szorosan egymás mellett a karácsonyi partin. Am semmi se változott. James lemaradt, amikor a pikniken versenyt futottak a réten át. Miss Smith türelmetlenül várakozott, és azzal fordult az osztályhoz, hogy Jamesnak meg kellene nyújtania a lábát. A partin pedig elhalmozta James tányérját köménymagos süteménnyel, mert — mondta — úgy véli, hogy James olyan gyerek, aki szereti az ilyesmit. Egyszer James az osztályban egyedül találta magát Miss Smith-szel. James egy töltőtollat bámulva meredt maga elé, tegnapelőtt vette neki az édesanyja. Kicsiny toll volt, bíbor, fekete és fehér színezésű. James csinosnak találta. Miff ímith angol elbeszélők
