Irodalmi Szemle, 1969

1969/6

Évszázadokon át csak úgy élt az irodalmi tudatban, mint Balassi Bálint hűséges tanítványa, a költő bizalmas barátja, verseinek propagátora, kultuszteremtő, a költő-csillag alázatos bolygója.

Versciklusokban siratja mesterét és védelmezi a meg nem értők, az oktalan támadók ellen. Verseit Balassi költeményeivel együtt adják ki, és számos szép verse Balassi neve alatt került a köztudatba. Pedig a magyar késő-reneszánsz lírának egyik legjelentősebb egyénisége. Kitűnj formaművész, hazánkban a manierista ízlés képviselője, versei tele vannak meglepő, absztrakt szókapcsolatokkal:

Bűnöm piros szennyét, s kék mérgét

vesd el szemed elől...

Öncélú rímei és zsúfolt képei azonban sokszor mesterkéltek. Nagy tanítója mélységét, őszinte hangját ritkán éri el.

A rímek játéka elragadja:

Az

Jo tmlekeiAtU

ivöjjégejin /yíígovi

néhai nemes

Es Nerrvzetes

R.IMAI JÁNOSNAK,

Iftenes Eneki kivetkeznek.

Mert az te szerelmed Engem úgy környül vett Mint pézsmát ó szelence, Az én szívem kivel Szintén úgy hevült el, Mint tűz miatt kemence, Mert te szépségedbe Szívem úgy merült be, Mint tengerbe Velence. /

Alsósztregován született, számunkra inkább Madác kai szolgálatában számos detést is végez. A fejedelem csosa, levélírója. Ez időben ír

Balassi és Rimái „Istenes énekei“-nek második címlap)a. Pozsony, 1676.

Rimái címere

Az Epicedion díszítő metszetei

Fényképek:

© Csáder László