Irodalmi Szemle, 1969
1969/5 - Szabó Béla: Párizsi útijegyzetek
lángjaiból mentettek ki. A könyvlapok elszenesedett fekete szélükkel egy kicsit gyász- jelentésekre emlékeztettek. A Sorbonne-on a vörös zászló mellett fekete zászló leng. A baloldali és az anarchista diákok lobogói ezek, és egymás szomszédságában több helyen bukkannak fel az épület tetején. Persellyel járó diákok kéregetnek a járókelőktől segélyt a sztrájkban megsebesült diákok számára. Van, aki ad, van, aki nem ad. A gyűjtök azonban mindenkihez egyformán udvariasak. Szinte hihetetlen, hogy ugyanezek a szelíd, fegyelmezett diákok emeltek barikádokat, és vették fel a harcot a rendőrséggel és a csendőrséggel. Bent a Sorbonne udvarán különös kép tárul a látogató elé. Az óriási tégla alakú udvaron hatalmas tömeg hullámzik. Csoportokban sétálnak itt a diákok a felnőtt vendégekkel, akikkel vitatkoznak, és akiknek magyarázzák reform-követeléseiket. Különösen fájlalják, hogy kevés a hely, és kevés a tanár, éppen ezért tanár és diák között alig alakul ki olyan közeli kapcsolat, amely a diákot a tananyag komolyabb tanulmányozására ösztönözné. Itt mindenki beszél, vitatkozik, kérdez vagy magyaráz. A falak itt Is tele vannak ragasztva plakátokkal, sehol egy tenyérnyi üres helyet nem fedezhettem fel. A falak mentén politikai műveket, füzeteket árusítanak, és röplapokat osztogatnak. Fent az emeletek ablakán Marx és Lenin hatalmas arcképei láthatók, amott meg Mao-Ce-Tung nagyított fényképe bukkan fel. Ezen Itt senki sem ütközik meg, a nép hullámzik, s a diákok vitatkoznak. Az egyik ablakból forradalmi dalokat hallani, majd tisztán kivehető az Internacionálé dallama, amely egyre erőteljesebben száll a tavaszi levegőben. Az ember azt hinné, hogy csak a sztrájkról, a diákok követeléséről folyik itt a szó. Hát nem, az arab-izraeli ellentétekről is vitatkoznak itt. Egy idősebb francia úr csalódottan ezeket mondja: „én azt hittem, hogy közelebbi problémákról folyik itt a szó“ __ E gy szelíd arcú diák erre türelmesen válaszolja: „Nincsenek se közelebbi, se távolabbi kérdések, csak az igazság van, és mi addig vitatkozunk, amíg megleljük az igazságot.“ Mielőtt elhagyom a Sorbonne udvarát, még egy pillantást vetek a plakátos falra, és a sok rikító, nagybetűs felírat közül kiragadok néhányat. A vastag betűk többek között ilyeneket hirdetnek: „A burzsoázia fél.“ „A hatalmat a falhoz szorítottuk.“ „Munkások, diákok fogjunk össze!“ „Önkormányzatot az egyetemen!“ A tipikus párizsi kép végül azzal zárul, hogy a Sorbonne szomszédságában egy szakállas úr kiválik a járókelők tömegéből, fürgén egy szobor talapzatára ugrik, és onnan fennhangon szól a hirtelen összesereglett hallgatóihoz. Azt mondja, hogy ezúttal a választási hadjáratot nyitja meg. Könnyed, gúnyos hangon közli a körülállókkal, hogy végre megszerezte az ezer frankot, amelyre szüksége van, hogy képviselőnek jelöltesse magát. S ő most tulajdonképpen egy jelölthelyettest keres. Jelentkezni azonnal lehet nála... mindössze az szükséges, hogy a vietnami háború és az atombombagyártás ellen lépjen fel nyíltan az illető. S végül feltétlenül szükséges, hogy minden tettében kifejezésre jusson, hogy a béke híve. Ebben a pillanatban megjelenik egy diák egy halom újsággal a kezében, és harsány hangon kiáltja: „Tessék egy Macskakő! Parancsoljanak egy Macskakövet.“ Macskakőnek hívják ugyanis a diákság lapját, melyet most e napokban jelentettek meg. Az elnevezésnek nem a véletlen volt a keresztapja. Megindul a választási kampány Párizs, 1968. VI. 12. Franciaországban megindult a választási kampány, a házfalakról és az épülő házak kerítéséről ránk mosolyog de Gaulle ifjúkori arcképe. Oly gondtalan és fölényes ez a mosoly, mintha már akkor, évtizedekkel ezelőtt tudta volna, hogy hat-hét perces kedélyesen „bölcs“ beszéddel és népszavazással meg lehet oldani a francia nép válságát, holott a népszavazás már akkor lezajlott, amikor tízmillió dolgozó sztrájkba lépett. Mindez azonban az ifjúkori de Gaulle mosolyát nem zavarja, és azzal sem törődik, hogy közvetlenül mellette egy fiatal nő arcképe, a kommunista párt jelöltjéé látható. A kép alatt néhány szavas szöveg, a járókelőket a bemutatkozó gyűlésre hívja, ahol meg akarják velük ismertetni a párt programját.
