Irodalmi Szemle, 1969
1969/5 - Gömöri György: Mai lengyel költők (Jerzy Harasymowicz, Jozef Czechowicz, Stanislaw Grochowiak, Mieczyslaw Jastrun, Halina Poswiatowska, Jan Zych, Zbigniew Herbert, Ernest Bryll és Jaroslaw Iwaszkiewicz versei)
mai lengyel költők V erona falé Mieczyslaw Jastrun Halina Pošwiatowska Minden az élet jól ismert új útjain megy tovább, Mint ma, mint mindennap. Átlátszó termekben fognak reggelizni. Hol nyitódó, hol csukódó üvegajtók lengenek, A csupaüveg-könnyűfém városokban. Esténként, evés-ivástól fényesen Táncolnak majd Hóként fehérlő lámpák alatt. És az új költők az örök Éhségről énekelnek. Én csak vendég vagyok közietek. Idegen népek jönnek, arcuk metszése ma még ismeretlen. Szemük, mint szőlő, nézésük vág, mint a penge. A mi Európánk oly távoli lesz nékik, mint nekünk Atlantisz, a tenger-temette, Időtlen földrész, gazdátlan kengyel. De az ifjú szerelmesek, Az új, virágzó-nevű kedvesek Kéz a kézben, egymáshoz simulva Arrafelé néznek még akkor is, Ahol Verona állt egykor, Verona. még egy emlék egy perce leírtam egy szót öregebb lettem egy szóval kettővel hárommal egy verssel öregebb — mi az hogy öregebb a történelemnek nevezett absztrakcióban szűk a nekem kijelölt távolság ettől — eddig növekszem az anyaggazdálkodásnak nevezett absztrakcióban adatott élnem az időnek nevezett absztrakcióban bolyongok eltévedek tovább bolyongok a Metropolitan Múzeumban az egyiptomi szobrok osztályán női ajakkal mosolyog a kő
