Irodalmi Szemle, 1969
1969/5 - Jaroslava Pašiaková: Radnóti Miklós — élet és halál költője
emberek testvérisége érdekében — barikádoktól függetlenül — a háború embertelensége ellen. A folyóiratban ma már ismeretlen nevek egész sora tűnik fel, akik láthatólag mind tehetséges költők és prózaírók voltak; s akik így tragikusan igazolják a magyar irodalomban gyakori jelenséget, a gyorsan ellobbanó tehetségeket. Alig néhány írás maradt csak utánuk, s ezekből ma már nehezen következtethetünk lehetőségeikre s belső és külső akadályaikra: vagy eltűntek, vagy hálátlan napi munkába ölték tehetségüket. A megjelent írásokon — verseken, novellákon, esszéken — érezzük, hogy az életbe s az élet értelmébe vetett hit és aggodalom kifejezői voltak. Észrevehető, hogy igényes intellektuális légkörben születtek, s a háború utáni erkölcsi kataklizma nyomait viselték magukon, melyből egyetlen morális eredményként a gondolat felelőssége támadt fel bennük. Meg kell jegyeznünk, hogy a lap legtöbb munkatársa nem tért ki a művészi kísérletezés igénye elől. Erről egyrészt Radnóti versei tanúskodnak, Wagneréi szintén, de mindenekelőtt Klabund Marietta című poémájának azonnali publikálása árulkodik róla. Nagy kár, hogy az 1928*nak csak két száma jelent meg, s a kár éppen a szerkesztő Radnóti fejlődése szempontjából a legnagyobb. Itt közölt Nyár van című verse a költő nyomott, baljós, majdnem a tragikus véget sejtő hangulatainak a kifejezője. A természet virágzó kedvét csak tudat alatt érzékeli, és szuggesztív ellentéttel hangsúlyozza versében, hogy az ember léte nem azonos a természetével. Témában és expresszivitásban másik két írása, a Vers és a Milliók és milliók is ehhez hasonló. Radnóti mindháromban teljes szenvedélyével az emberi sors, az emberiség örök golgotája s az elnyomottak és megalázottak mellett áll. Nyár van című versének belső szorongása tovább erősödik, s az emberiség fejlődéséért érzett felelősségtudattal súlyosbodik. Testvéreim, milliók című írásaiban súlyos küldetéstudattal azonosul az emberiséggel. Ügy érezzük, hogy valamennyi verse ugyanabból a belső élményből fogant, s ezért véleményünk szerint a Nyár van keletkezését is az 1928-as évnek inkább az őszi, mint a nyári időszakába tehetjük, nevezetesen Liberecbe, ahol Radnóti tanult, nem pedig Budapestre, ahol az 192fl-ban megjelent. Erre következtethetünk a költő magányának leírásából, az őt érzéketlenül körülvevő sivár tárgyak rajzából. Ilyen felfokozott érzékenységet rendszerint idegen környezet alakít ki az emberben. Persze, a fent említett és tagadhatatlan idegen hatásokon kívül a kor eleven magyar irodalmi élete is formálta Radnótit. Többek között Kaffka Margit művel hatottak rá olyan mértékben, hogy verseiben állandóan ott érezzük az írónő gondolatait, különösen ott, ahol Radnóti a saját „háborús feljegyzéseit“ írja. Persze, csupán végső kicsengésük hasonló, hiszen Radnóti és Kaffka versei eltérő körülmények között születtek. (Bori Imre minuciózus elemzése szerint Radnóti híres verse, a Levél a hitveshez, Kaffka Záporos folytonos levéljenek a művészi pandantja. Főiskolai évei alatt Szegeden (1930—34), ahol a Szegedi Ifjúság Művészeti Kollégiumának egyik alapítója lett, összeköttetésbe került az illegális kommunista mozgalommal. Útkeresését 1931-es párizsi útja mellett részben a hazai politikai helyzet, az irányát vesztett és gerinctelen középosztály erősödő fasisztabarát hangulata támasztotta alá. Ojhold című gyűjteménye (1935) már kijelöli a költő elkerülhetetlen művészi útját, amely a Járkálj csak, halálraítélt (1936) és a Meredek út (1938) című köteteiben válik nyilvánvalóvá, s amelyek címe ma már túlontúl beszédes. Radnóti közeli barátja és munkatársa, a kritikus és publicista Bálint György mutatott rá Radnóti költészetének lényeges vonására, szuggesztív erejére, amely ma sem gyengült, s nyilvánvalóan nem veszít vonzóerejéből mindaddig, amíg élet és halál alapvető ellentéte emberi mérlegelés tárgya lesz. „Kevés költőt ismerek ma, aki egészségesebb volna, mint ő, s mégis szüntelenül a halálra gondol.“ Nézzük meg, milyen volt Radnóti életének ez a legintenzívebben, mert a leg- öntudatosabban átélt végső szakasza. A halálnak — s nemcsak a saját halálának — sejtelme már 1933-ban jelentkezett nála, amikor a fasizmus uralomra került. Igaz, költészete alapvonásának elemzésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül a
