Irodalmi Szemle, 1969

1969/4 - DISPUTA - (Tóth László, Varga Imre, Aich Péter, Mikola Anikó, Kulcsár Ferenc, Mészáros László, Németh István, Duray Miklós): Líránk és a folytonosság

Tehát nekünk is kockáztatnunk kell!

„Gondja a világ gondja, úgy tört a csillagokra.

Vérét sivatag homokja itta fel, a szíve elkopott."

(Sic itur ad astra)

4. A megváltozott világ Nem lehet program az

„ülni

tűrni".

Vlado Gotovac szerint „a nagy eszméket egymás után szépnek, vagyis hiábavalónak kiáltjuk ki." Az életet választottuk, de lemondtunk a világról. Nem, ez nem lehet, hisz:

„A forradalmat

nem temették el. Öt kontinensen át élők s halottak élén menetel;

a tudatlanság ellen lázad a tegnapinál bölcsebb gondolatban."

(A forradalom)

És ha néha már Bábi is magába fordul, és szkeptikussá válik,

„nem kell a múlt, a jövő se kell: magamat akarom!"

(Könny ...)

hát próbáljuk őt megérteni, és ismerjük el a jogát a mienkénél fokozottabb kételkedésre, de ne felejtsük, hogy a lángot már átadta nekünk .. .

Mindnyájan a káosz fiai vagyunk ugyan, a szakadék szélén állunk, de elég-e ez a megállapítás? Várjuk ölbe tett kézzel, hogy valaki majd beletaszít bennünket abba a szakadékba? Hagyjuk, hogy tovább sodorjon magával a káosz? Nem, csak az ellenállás lehet az egyetlen, igaz emberi helyetállás. Annak ellenére, hogy „irgalmatlan ínség van férfiakban, kik némán végzik a reménytelent." (Enzensberger). A káoszban értelmet kell keresni, elrendezettséget vinni bele, és áthidalni azt a szakadékot. Meg kell tanulnunk repülni: akkor megszűnnek a szakadék veszélyei.

És akkor

„A mindenségből

nem lehet engem kitörölni. El nem pusztít földrengés, háború, se világ vége, mert bennem a mindenség: én vagyok értelme, célja, magyarázata is én vagyok, logikám és dialektikám a világ rendje. Bár tudom, hogy meghalok, tagadja minden porcikám az elmúlást, tagadom — nem mint vakmerő keresztények, de tudom: okozat, egyben ok vagyok, s örökké élek."

Mészáros László

(A forrás éneke)