Irodalmi Szemle, 1969
1969/4 - Mészáros Károly: Pozsonyi történetek
nézhett-e? A lány engedte, s ő a kezébe vette. A gyűrű nem érdekelte, caak a kéz, de megdicsérte. Biztosan valami férfitól kapta. A nő rejtélyesen mosolygott. így álldogáltak ott több mint fél órán keresztül. Csak annyi változott közben, hogy szorosabbra húzódtak. A nő nem volt zavarban, inkább fáradt volt, s hagyta, csináljon akármit a fiú. Az pedig ellenállhatatlanul nyomult előre. Éppen az arcát csókolta, amikor a lány megszólalt. — Megtenne nekem valamit? — Mit? — s nem hagyta abba a csókokat, sőt a lány száját kereste. A lány elfogadta. Jó öt perc múlva szólalt meg ismét. — A Kryštal-Bar, tudja, hol van? — Persze, persze ... — Egy levelet kellene elvinni oda. — Igen, igen ... — Az egyik zenésznek kellene átadni, a gitárosnak. — Jó, jó... — Megteszi? — Mit? — Jaj, maga nem figyelt! A fiú bizonygatta, hogy figyelt, csak nehezen ért szlovákul, főleg most. A lány elismételte újból az egészet. — Megteszi? — Hol a levél? Odaadta. A bár nincs messze, néhány száz lépésnyire. Eltette a levelet. — Megvár? — Igen. S megindult. A feje kissé szédült, fájt is, és szörnyen nehéz. Erőt vett rajta a részegség. Nem gondolkozott, gépiesen szedte a lábait. Néha hosszabb időre lecsukta a szemét is. Az utca egészen kihalt volt. Hányinger fogta el. Letért az egyik szűk utcába, és nekidőlt a lámpaoszlopnak. Azt hitte, kiszakad a gyomra. Hányt. A lány idegesen tekingetett arra, merre a lovagja eltűnt. Fél órája már és se híre, se hamva. Csak nem ment el? Aligha. Elég borgőzös ahhoz, hogy visszajöjjön. Valami baja eshetett. Hiába meresztgette a szemét, nem hatolt át a félhomályon. A fiú közben bezörgetett az éjjeli bár ajtaján. Az idős portás kinézett a függöny mögül, de miután felismerte a korábbi látogatót, eltűnt. — Hé!... Az anyja istenit, hát nem elmegy! Többet nem is jött elő, hiába is zörgetett. Miután a dörömöbölést megunta, visszaindult. Nem tudta, mennyi ideje jött el, nem kísérte figyelemmel az Idő múlását. Biztos volt benne, hogy a lány megvárja. A levél biztosan fontos, ha ilyenkor akarja átadni, s meg szeretne róla győződni, célhoz ért-e. El lesz keseredve a kicsi. Dehát be csak nem törhetett. A lány ugyanott állt, ahol azelőtt, s felragyogott az arca, mikor az alacsony fiút megpillantotta. Mosolyogva közeledett. — Átadta? — Mi? ... Ja ... Át! ... — Aranyos fiú. — S egészen odahajolt, arcát csókra nyújtotta. A fiú nekiesett. A kerítésig hátráltak, ott vad ölelkezésbe kezdtek. Alakjuk összeolvadt a kerítés árnyékával. Betakarta őket a félhomály, csak a néha felhangzó nyögés jelezte, hogy ott valaki van. Az ELŐADÁSON kókadtan ült, nem jegyzetelt. Az idős tanár a szószékből magyarázott, egészen belemerült a témába. Oldalt pillantott. Elemér két kezével a fejét támogatva aludt. Reggel a fejét fájlalta. Neki nem esett nagyobb baja, csak fáradt és álmos. Úgy tudna aludni, mint a mor- mota, de itt ellenőrzik a létszámot. Az asszisztensük a jelenlétet szigorúan megköveteli. Még józanul is alig érti az összefüggéseket. Nehezen tudja követni a tanár magas színvonalú szlovák nyelvű magyarázatát. Pedig már három éve ismeri, jár ide, de mindig könyvből kell megtanulnia az anyagot. Cseh és szlovák könyvekből. Néha magyarból. Ebből csak azért, hogy könnyebben megértse a témát. Vizsgára nem lehet felkészülni belőle, sok időbe telne. S neki kevés az ideje a vizsgák előtt.
